Kedden adódott, hogy gasztroenterológia magánrendelést kellett felkeresnem 1 hete szűnni nem akaró erős reggeli hányingerem miatt. A körzeti orvos azt mondta, ha nem jutok be 1 héten belül szakrendelésre, kórházba utal. Így jött szóba a magánrendelő, ahol az egyik kórházi orvos - akinél már jártam - rendel.
Egy hangszer, melyet nem kell megérinteni ahhoz, hogy megszólaljon. Egy tudós, akinek a kísérletezés, a feltalálás volt a mindene. - Eddig a cím, mely a hangszer és a (szovjet-)orosz feltaláló neve is egyben.
Köztünk élnek, köztünk járnak. Középiskolai osztályunk történelemórán tanúsított magatartása ehhez képest semmi volt, pedig e jelzőszerkezetet hasonlatként ott kaptuk, még 2005-ben. Nosztalgia és oknyomozás helyett jöjjön a történet:
Ezen írásomat a kritika3 blogomban és itt is megjelentettem, véleményem szerint annyira példázza jelen korunk közlekedését.
A kifejezést mindannyian ismerjük, tudjuk is mire vonatkozik. Ezek után nem tűrünk semmilyen közlekedési vagy társadalmi szabálytalanságot. Elvileg. Gyakorlatban viszont a nomrálisan közlekedőket sem (nem) tűrik el!
A nevet a keresőbe írva két internetes aukció jelenik meg a készülék. Emellett, ha tovább keresünk, találhatunk róla képet is.
Mi is ez? Idézem az egyik hirdetés szövegét:
Maga a kérdés elég szokványosnak, mondhatni már elcsépeltnek mondható. Mégis egy ezzel kapcsolatos cikk kapcsán úgy gondolom, ismét egy új kontextusban érdemes megvilágítani. Itt most példák és kérdések következnek, döntsön az olvasó, mi minősíthető szabadságnak és mi nem, hogyan értelmezhetők a felhozott példák.
Múlt hét előtt pénteken érkezett egy telefon, hogy ha tudok, segítsek.
Rókát utoljára 2003-ban vadásztam, ám most mint szervező jelentem meg a rendezvényen. A Burabu ugyanis nem más,
Legalábbis nevében, mert annak hirdették meg. Az, hogy valóban az-e, mindenki döntse el maga. 53kg összsúlyú, klóros porral teli műanyag hordókat kellett kamionról lepakolni, raklapra helyezni, és felcímkézni.
A címben a hely nevét is elárultam. Az eset éppen munka közben történt.
Két alkalmi munkatársam nevezzük őket VS-nek, és Szépnek. (Előbbi leendő ismerősöm számítógépügyben.) A békánál vártam, amint rápakolnak, "megtelik" és majd behúzhatom, de ekkor tötént valami.
Új "terhelésmegosztó" blogot indítottam kritika3 címmel.
Ott elsősorban pozitív vagy negatív kritikák jelennek meg, a személyes érintettségű dolgok, például munkahelyi élmények továbbra is itt olvashatók. Szerkesztése folyamatban van. Két régebbi írás tematikája és terjedelme miatt átkerült innen.
Egymás útjában - biciklis és autóbusz, a közlekedés kultúrája 7
Azt gondolom, a buszvezetők egyáltalán nem várják azt a pillanatot, amikortól majd biciklisek is mehetnek a buszsávban. Mert egy KRESZ-mósosítás keretén belül ezt tervezik, nem újabb kerékpárutat. Még pontosabban buszsáv-szélesítésről van szó.
Egy normálisan közlekedő autós számára is kihívást jelent a kerékpár biztonságos kikerülése, (főként kanyarban) nemhogy egy busz számára, ami nemcsak nagyobb, hanem megállói is vannak, és nagyjából azonos átlagsebességű a már említett kétkerekű eszközzel. Emellett egy busz hosszabb is, valamint ha épp megállóhoz közeledik és lassít, az út szélén kerekezőt akaratlanul is lehúzódásra készteti.
Mára egy új "közlekedőfaj" jelent meg az utakon: a budapesti kerékpáros. Anyáz és mutogat, és rossz helyen is teker. Ebben az írásban a kerékpáros közlekedést járom körbe, amely a rossz kerékpárút-hálózat miatt "produkál" furcsa helyzeteket.
A blog eredetileg azért jött létre, hogy a személyes átadáskor esetleg unalmas szerelési történeteket, leírásokat itt tegyem közzé.
Ez kiegészült további személyes leírásokkal, elsősorban műszaki kontextusban. Ekkor már decembert írunk. 18-án megjelenik az első komment, amikor az internetes fórumok és az első leírt iskolai élmények mellett a véleménynyilvánítás visszásságaira hívom fel a figyelmet. (A karácsony is jó témát szolgáltat, bár az inkább személyes és elsősorban a rendszeresen visszatérő olvasókat tájékoztatja. Ilyen bejegyzések hivatottak lennének akár arra is, hogy kiváltsák a bulvársajtó áskálódását. Mert mégiscsak az az igaz, amit az illető a sajátmaga írt le önmagáról
Elolvastam és meghallgattam. Így 2008 politikájában is igen releváns.
Két éve hangzott el, pontosan ezen a napon. Nem is tudtunk róla. Mint valami gép, amire jótállást érvényesítettek. 2 év. A "jótállás" pedig 2006 szeptember közepén megszakadt. A készüléket ki kell cserélni, hiszen nem tudja ellátni feladatát. Valahogy a valóság is ilyen.
Az egyéves évfordulót a legnagyobb ellenzéki párt szervezte. Az odáig midig higgadtan nyilatkozó frakcióvezető pedig valamin igencsak felpaprikázta magát, hiszen tőle szokatlan hévvel beszélt.
Most a második évforduló van. Rövid ízelítő, reflexió és emlékeztető. Még értelmeznünk sem kell a hallottakat, elég hozzá egy magnó. Egyszerű dolgunk van. Hallgatni és figyelni. Utána pedig olvasni.
Ahogyan a címben is látszik, szó szerint idéztem. Mivel ez a közlekedés kultúrája című írásomban nem szerepel ilyen formában, úgy érzem ismételten szót kell ejteni róla. A már említett írás pedig szolgáljon forrásként.
Kijelölt gyalogátkelőhelyen ugyan meg kellene állni, és a gyalogost átengedni. Erre percekig várhatunk, de vannak úttesten rohangáló gyalogosok is. Balesetveszélyes, de arról később.
Ami most írásra késztetett az az, hogy szombat délután a parkolóból index és tolatásjelző használatával nem lehetett kiállni!
Azt már tudhatjuk, hogy olyan, mint plázazombi igenis létezik. Rövid említésként róla, hogy ő a multik és a média összefogásában mesterségesen (újra)termelt fogyasztó.
Mint az több olvasó számára ismeretes, az említett király rendszeres időközönként panasznapot tartott.
Valahogy hasonlóan gondolkodhatott tegnap az egyik áruházvezető is, amikor is kérdeztem, melyik osztályra kéne mennem. (A diákot oda küldik, ahova éppen szükséges.) A válasz a következő volt: "ha még egy kisegítő hozzám szól..." Épp azt kellett volna észrevennem, hogy baromi elfoglalt és kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy a kedves áruháza által odarendelt munkaerőt beossza! Nem volt ráírva, hiszen épp a jelenléti ívbe írtam be magam, mikor az irodába lépett és bátorkodtam megkérdezni.
Már megint. Ezzel a kijelentéssel nyugtázzák Emese immár sokadik jelenlétét a bankfiókban.
Égetett ő már csekket, hozott be papagájokat, rendelt 600ezer darabos puzzle-t, de futóbolond még nem volt.
Ezt is megértük. Különböző képekkel rohangál körbe-körbe és a megfelelő képhez a megfelelő kiáltásokat társítja: "Nyralalásra!" "Lakásfelújításra!" "Esküvőre!"
Mintha kéregetne. Ezek azért ahhoz nagy tételek.
Nyilvánosan csinál hülyét magából, immár többedszerre.
Mint írtam arról, nem engedtek be órára. Ebből a tárgyból elkészítettem a feladatot (dolgozatterv-vázlat), többedmagammal helyet foglaltam már nem sokkal fél 9 után, nehogy kiküldjön.
9-re megérkezett az egész csoport, a tanárral együtt. Ő pedig - mondván nem tud szót érteni (6x emberrel tényleg nehéz - lévén helyhiány is), a következőképpen döntött: aki felírta magát a katalógusra, azok a "teljes értékű tagok", tehát leadják irományaikat, indexüket és kimennek. (A "részben ott volt" kategória pedig ne menjen messze.)
Végül nem felejtett el említés tenni rólam, mintegy saját erényeként állítva be múltkori ottlétemet. Talán megjegyezte orvosi hiányzásomat, és ÉRTÉKELTE volna az órán résztvenni akarásomat? (Hozzáteszem, ha akkor hazamegyek, én is a "nem volt ott, de válaszoljon" kategóriába tartozom.)
Kimentünk, lényegében elmondta, hogy akik leadták munkájukat azok jó jegyre számíthatnak, nagyon ritkán nem ír csak be jegyet. (Ő így "kivételez"!)
Akiket FELÍRTAK, tehét csak részben voltak ott, azok jöttek a helyünkre, mi 10-re voltunk "hivatalosak".
Ma olyan óránk volt, ami még ebben a félévben egy sem. (Sikerült megszervezni, de erről majd később). Megkaptuk a 321-es termet. 9 helyett 10-re érkeztem, mivel ma reggel UBT vizsgálatra (gasztroenterológia) mentem. Ott leletet is adtak, tehát középiskolában ez önmagában felérne egy orvosi igazolással.
Megérkeztem és benyitottam. Ajtóban ülő csoporttársam közölzte, hogy tanári "utasítás", hogy több ember ne jöjjön be, mert nem fér el. Ezt a tanár is megerősítette, és kiküldött(!) az óráról. A KÖTELEZŐ tanóráról!
Innen nagyvárosból semmiségnek vagy szükséges rossznak tűnhet a vasútvonalak megszüntetése, a BKV járatritkítás ellen persze már mindenki felemelte a szavát politikai hovatartozását is mellőzve. 2003-ban, osztályiránduláson meglepett, hogy a településen (Szandán) nics postahivatal. Illetve mint megtudtam van, csak mi nem láttuk. Akkori megfigyeléseim szerint csak a szomszédos Terényben volt, (remélem még van is). A közelúltban pedig azt hallhattuk, hogy a megszüntetésre váró posták egy napot(!) hadd maradjanak nyitva egy hónapban, hogy a csekkeket fel lehessen adni! Aztán nesze neked vasút! Lehet járni autóval meg busszal. Ott is,ahol földút van. Nézzük meg, hogyan írnak a legújabb tervekről!
Félreértés ne essék, személyes ismeretség hiányában nem kívánok összetegeződni az olvasókkal, főleg nem így, de az első gondolatom ez volt, mikor ma (szombaton) fél 7-kor megszólalt a mobilom, persze szám nélkül kerestek.
Tudom, ma épp munkanap van, de akkor is. Ezt követően rákezdte az ébresztőóra is, aminek azért sokkal jobb a hangja ezen a korai órán, tekintettel arra is, hogy rádióban foglal helyet. (Ébresztős rádió, analóg órával).
8-ra sikerült megérkeznem (na hova? - ld korábbiak). Ott - egész kivételesen - először nem osztályra küldtek, hanem egy külön ilyen feliratú pólóban a vásárlók "szolgálatára" a pénztárakhoz, hogy majd a nehéz dolgaikat 3-admagammal segítsünk kihordani.
Két társam még ki sem ért, én már toltam egy ember kocsiját az autójához, a csempét pedig be is pakoltam. Érdekes pozitívum, hogy az illető a százassal visszajött, és nekemadta.
No, de sokan voltunk oda hárman.