Sült bunkók az éjszakában
Köztünk élnek, köztünk járnak. Középiskolai osztályunk történelemórán tanúsított magatartása ehhez képest semmi volt, pedig e jelzőszerkezetet hasonlatként ott kaptuk, még 2005-ben. Nosztalgia és oknyomozás helyett jöjjön a történet:
>Éjszaka fél 3: dudálás, hangos zene. Zene marad, na még egyszer, hosszan! 3 a magyar igazság, tehát harmadszor is! Ekkor néztem ki az ablakon: a fa eltakarta a kilátást, viszont az kivehető volt, hogy valakik havert várják az éjszakában. Haver valószínűleg megérkezett, mert továbbindultak. Ekkor láttam a sötét színű autót, lehúzott ablakkal, benne 3-4 fiatallal, akik a napszakra magasról téve lehúzott ablaknál hallgattak zenét nagy hangerőn.
Napszak: az éjszaka mindenhol éjszaka. Ha valaki nem érkezik meg, nem hangos dudálással kell a tudtára adni, hogy igyekezzen! Van arra mobiltelefon is, (amit e korosztály előszeretettel hallgat headset nélkül.) Drága telefonálni? A telefont ugyanis valószínűleg a tulajdonosa fogja meghallani, nem pedig több tíz másik ember, aki épp aludni szeretne. De ki (alszik) ha én nem.
Zene: nem szokás semmilyen (autó)Hifi berendezést ilyenkor, ekkora hangerőn hallgatni. Vagy ha már mégis ezt teszik, tegyék zárt ablakoknál. Igaz, a dübörgő mélyhangokra sem vagyok kíváncsi, audio berendezéssel én is rendelkezem.
Azon, hogy nem küldte el senki őket tovább, meg sem lepődöm. A nyolcadikról, több lépcsőház távolságából nem kísérleteztem. Ez azok dolga lett volna, akiknek a háza előtt történt. Valahogy többen is ragaszkodunk ahhoz, hogy ebben az időpontban aludjunk. Kár, hogy e sorok az érintettekhez valószínűleg nem jutnak el. Addig is az érintettek vegyenek kézbe egy illemkönyvet!
