Bandee blogja

Lenyomat

2015. január 29. 16:12 - Névtelen betelefonáló

A hír teljesen nyilvános, elérhető. Akik elkövették, lebuktak. Dicsőségnek szánták tettüket, amit meg is örökítettek. Vesztükre. Ugyanis pont az ottfelejtett kamera buktatta le őket. Sőt, ez nem elég, a felvételeken találtak még valamit…

Néhány fiatal nemrég a hajnali órákban belopózott abba a bizonyos javítóműhelybe, hogy összefújjon egy vasúti kocsit. Talán az sem meglepő, hogy nem holmi felújításra várót, hanem egy nemrég beszerzett darabot pécéztek ki maguknak. Eddig legyinthet is az olvasó. Naponta, hetente megesik, tessék megnézni bármelyik vagon belsejét, oldalát. Az azonban már kevésbé szokványos hogy meg is örökítik a műveletet. Hogy aztán majd mutogassák, mi bezzeg ezt is meg mertük csinálni. Ezt is megtettük.

Csakhogy nem számoltak azzal, hogy lebuknak és rögzítményeik egyenesen a rendőrség honlapján kötnek ki. És azzal sem számoltak, hogy észreveszik őket. 

Miközben mindezekről összeállt a kép, több dolog világossá vált.

Belőlük sosem válnának márciusi ifjak, sem ötvenhatos forradalmárok. Ugyanis a legelemibb dolog hiányzik belőlük: a saját vagy a felelősségérzet. Kiállni azért, ami az övék. Szerettükért, hazájukért vagy csak egy-egy tettükért. Utóbbit „elkövettük, vissza nem vonhatjuk, de még jóvátehetjük” alapon. Nem. Ők ehelyett bántalmazzák az őket leleplező őrt és elmenekülnek…

Ötvenhatban tizenéves fiatalok (is) szálltak szembe elemi túlerővel és nem azért mert könnyű volt belevinni őket valami szokatlanba, hanem azért mert valamit bizony meg-vagy átéreztek. Az, hogy ez a miénk. És azt nem tönkretesszük, hanem megvédjük.

23-26 évesekről van most szó, legalábbis akiket eddig azonosítottak, ilyen korúak. Egyiküket már elfogták, nem tagad. Nehéz is lenne, ott vannak a felvételek, amin akad más is.

Nevezett fiatalok ugyanis tele festékes vödröket dobáltak egy metrószerelvényre a gyorsforgalmi út felüljárójáról. Nem pusztán firkálnak, egyenesen veszélyeztetik is a közlekedést. Azt is felvették. Primitív elméjük szerint, ha lehet, az még nagyobb dicsőség. Célbadobó. Vagy legyen inkább célbaöntő?

Budapest nagyváros, világváros. Volna lehetőségük mást és másképp cselekedni. (Vidéken is!) Lehet egyéniben és csoportosan is. Ha vizuális hírnévre vágynak, megörökíthetnek egy-egycsoportos kirándulást. Felvehetik egymást amint önkénteskednek egy állatmenhelyen. Lehet videózni azt is, amint valaki otthon megjavít valamit. Egy zárcserét szintúgy.

Ha némi önreklámot szeretnék, azt mondom, alig huszonhárom évesen egy régi típusú, erősen megvetemedett, kétszárnyú erkélyajtót javítottam meg, hogy azt be lehessen zárni. Sosem csináltam azelőtt ilyet, egy komolyabb, talán halszeletelő kés volt az eszközöm rá. Aztán eszembe jutott egyik ősszel történt nagyjavításom is: több hétre nyúlt, de megérte. Itt igaz, közelebb voltam a 27-hez, de még nem töltöttem be.

Ezek egyéni „akciók”, messze nem hőstettek. Ha akarom, remekül videózhatók, mint az is, ahogyan tegnapelőtt motort cseréltem az egyik gyűjteményi magnómban. Igen, már megint a hobbi, de nekem legalább van. Nekik viszont ez sincs. Vagy talán volt, de lebuktak vele. Ha nem baj, ezért nem fogom sajnálni őket. Már csak azért sem, mert nem előszöri a botlás, tudatosan tették azt, amit.

És bár egy ajtót ki lehet cserélni, a gépeket le lehet selejtezni, mégsem egy halom papírt hagyok magam után, amin az ügyemet tárgyalták. Formátum ide, tartósság oda, valahogy egészen más lenyomat.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr607121443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása