Pontosan két esztendeje bukkantam erre a gyöngyszemre, amit most (is) elővettem, hiszen amíg emberek vagyunk, bizony mindig aktuális marad.

Merthogy

"Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán: a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes, torzító tükre felfog és visszatükröz." Márai Sándor

Rövid, velős magyarázat arra, miért ért mást az olvasó, miért adnánk más-más értelmet ugyanannak a versnek, mit akar mondani egy újságcikk, egy író vagy akárcsak egy blogposzt. Napjaink kiváló élőbeszéd-példája a nagy ellenzéki össz-egyeztetés a részegség-sztorival, amit „elkövetője” nyilvánosan „javított ki” szellemi részegségre. Tulajdonképpen ez ihlette, hogy elővegyem és rövidebben újraközöljem a két évvel ezelőtti posztomat.

Nem egyszer csodálkoztam rá, miért akarják sokan jobban tudni, mit akart a szerző eredetileg mondani. Miből tudja jobban az olvasó, ha Márai alapján még abban sem lehet biztos, hogy a szerzői szándék szerint értelmezi azokat?

Semmiből. Mindannyian külön adó-vevőkészülékek vagyunk, az én „felvételem”, mindenkinél máshogy jelenik, szólal meg. Az egyiknél eltűnik, a másiknál csíkoz vagy fekete-fehér a kép, a harmadiknál hiányzik a hang, a negyediknél hullámzik, az ötödiknél legtöbbször minden rendben van. A rendben levőt pedig elkönyveljük hozzánk hasonlónak, és a mondás szerint a hasonló a hasonlónak örül, de közéleti téren ugye ez sem dönthető el igen-nemmel.

Ha pedig Márainál is visszább nyúlunk, a „torzító tükör” és az emberi értelem kapcsolatáról már a Szentírásban is olvashatunk:

"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre" (1Kor13)

Tehát a világ és „mások” nem egy objektív műszer. Sőt, senki készüléke sincs tökéletesre beállítva. Innentől kezdve már azt is felismerhetjük, hogy ki az, akinek abszolút igazság a tükör homálya. Erre pedig szintén Márai ad kiváló receptet:

„A butaság talán mégis agresszívebb, mint a kapzsiság és a kegyetlenség. A kapzsi vagy kegyetlen emberrel, ha másképpen értelmes, végül is meg lehet alkudni. De a buta ember életveszélyes, mert kiszámíthatatlan és megközelíthetetlen. Nem lehet vitatkozni vele. Csaknem lehetetlen védekezni ellene; el kell viselni, mint a sorscsapást. Kíméletlensége, önzése, szívóssága pokoli." (Napló, 1943-44, részlet)