Bandee blogja

Sugar és normal

2016. november 18. 15:20 - Névtelen betelefonáló

Immáron tökéletesen legitim és legális intézményesített keresőfóruma jelent meg annak a jelenségnek, amit kitartásként, szeretőtartásként jelöl a magyar nyelv. Az angol sugar daddy és sugar baby kifejezéseknek magyar fordításuk nincsen, de nem baj, lett nekik immáron magyar nyelvű társkeresőjük. Hogy mindez miért nem működik mondjuk fiatal, ezermester jellegű férfi – idősebb nő felállásban vagy éppen hogyan hat a normál társkeresésre, nálam külön blogposztot ért.

Amióta érdekel a pszichológia, az önismereti irányultság mellé beszivárgott a kapcsolatok lélektana utáni kíváncsiságom is. Olyannyira, hogy még házas emberként is tuti fogok ilyen blogposztokat írni, mert a téma örök.

Én a királyommá tudlak tenni, ha te engem királynővé teszel. Mert a mosogatólány nem párja egy királynak. Add meg nekem mindazt, ami egy nőnek szükséges, és akkor én is mindent megadok, ami egy férfinak szükséges.(részlet egy „sugar-adatlapról”)

Ez ugye klasszikus felállásban is működik, vagyis kellene működnie, az élethosszig tartó kapcsolatok valami ilyesmire épülnek. A nem klasszikus „sugar” formában mindez megváltható pénzért, kihagyva persze belőle a szerelemként nevezett igen összetett „dolgot”.

A sugar daddy és a sugar baby kifejezésekkel valószínűleg már sokan találkoztak. Értelmes magyar fordításuk nincs, (…) idősebb, vagyonos férfiak és a fiatal, vonzó lányok egymásra találása. A párkapcsolatnak ez a formája egyesek szerint erkölcstelen és gyakorlatilag egyenlő a prostitúcióval, mások viszont csak kölcsönösen előnyös viszonyt látnak benne”

http://index.hu/gazdasag/2016/11/18/puncs.hu_sugar_daddy_tarskereso/

Bennem nemcsak a „fordítva miért nem látunk példát” kérdés merült fel, hanem az, hogy ez az egész hogyan befolyásolja a nem-sugar párkapcsolatok kialakítását.

Fordítva úgy tudnám elképzelni ,hogy van mondjuk egy jóképű tényleg ilyen mindenes ezermester beállítottságú valaki, aki a lefolyó kidugításától kezdve a polcszerelésen át a zárcseréig és a villanyszerelési alapdolgokig mindenhez ért. Csupa olyanhoz, amivel a nő ideje vagy hozzáértése híján nem foglalkozik, de az ifjú lovag mondjuk mindezt el tudja látni, kiegészítve mondjuk kegy kis fűnyírással vagy sövény/fametszéssel.

Persze itt megdől az elmélet, mert a sugar mommy-nak nem kell javítgatni - megerősíteni a régi ajtóit-ablakait, és nem több évtizedes alumíniumvezetékek futnak a házában-lakásában, neki maximum polc kell vagy új szekrény, szóval „állandó gondnok” szolgálataira kevésbé van szüksége. Ezt egyébként írják is: tehetős nőnek „nem éri meg” a felkarolandó mondjuk így, selyemfiú.

Aztán ott van az a tény is, hogy több nő vallja magát párkapcsolatban élőnek, mint férfi. Ez furcsa és paradox tény, mert az összlakosságot vetítve, minden korcsoportot beleszámítva 1000 férfira 1100 nő jut. Ötven év felett viszont többen vannak a nők, harminc körül pedig többen a férfiak. Tehát egy kis kavarodás van, mindenesetre az kitűnik, hogy általában a nők szívesebben „számolják el” kapcsolódásaikat kapcsolatnak. Tehát elsősorban NEM szeretőt keresnek, mint a férfiak, akik közül a házasok is regisztrálják magukat függetlennek vagy elváltnak egy társkeresőn.

Itt, a sugarok világában ilyen gond nincs, ami ilyen szempontból jó. Nem örülök a kitartósdi intézményesítésének, de a fair play-t viszont pártolom: akkor már inkább legyen platformja, minthogy a tényleges társra vágyókat verjék át tucatjával a húspiacon.

És akkor nézzük egy példát meg egy kis körképet: tegyük fel, húszas éveiben járó fiú-férfi keresgél. Először csak normál kapcsolatot, aztán feleségjelöltet. A húszas nők egy kis hányada foglalt, kitartják/fizetik a tandíjukat, ők kiesnek a normál kapcsolatra kiszemeltek közül.

Mivel még mindig divat az idősebb férfi-fiatalabb nő páros, a harmincas férfiak szintén megcélozzák a húszas nőket. Akár ezért, akár azért. Szegény 20-29 éves nő, aki nem sugart keres, néha még a negyveneseket is el kell hessegesse. A húszas férfi tehát téphet egy virtuális sorszámot.

Ha akar. Van egy réteg, aki csak kíváncsi, ők a „Stifler mamáját” keresik, de akadhat bizony olyan is, (legyen mondjuk 25 feletti férfiúról szó), aki azt mondja, hogy a pár évvel idősebbek talán komolyabban veszik. Nagyobb arányban méltatják válaszra, és a külcsín mindent elsöprő győzelme helyett valós (hús)piaci értéken fogják mérni a srácot. A nem 10/10 de ápolt, igényes fiatalemberek esélyt kapnak a társkeresősdiben való megmérettetésére. Végre talán számít az is, hogy „van-e agya is” a lovagnak, mert találkozni biza’ csak akkor érdemes vele. (Volt egyébként, aki tesztelte a Tindert ilyen téren: 33-34 éves nőként regisztrálva a 27-28 éves fiúk/férfiak igen értelmes és jó partnernek bizonyultak, akik már kellően komolynak tűnnek, nem elhanyagoltak és még akarnak is valamit az élettől!)

Akkor a harmincas női korosztályt megtalálják a negyvenesek, helyenként ötvenesek, (negyveneseket meg az ötven felettiek). A harmincas férfiak pedig nézik a húszas nőket, a korukbelieket öregnek, karrieristának vagy ki tudja minek címkézik, a gyerek pedig (vélt és valós dolgok miatt) húspiacbeli hátrány. Nemes egyszerűséggel a sugarokkal és a keresztbe-korcsoportokkal felborul a társkeresés plusz-mínusz pár év különbséget toleráló-preferáló egészséges rendje.

Vegyük észre, a nagyon furcsának titulált idősebb nő-fiatalabb férfi felállásokat is ez hívja életre. Mert uraim, nőként 30 meg 40 felett is lehet ám társat akarni, és, hölgyeim, 25-35 közti férfiak is lehetnek annyira komolyak, hogy de, akár az idősebb is „szóba jöhet”, mert ők is szeretik, ha a másiknak „van agya”!

Sőt, még ebben a felborult világrendben sem elítélendő, csak furcsa az, hogy gyermektelen férfi olyan nővel alakítson ki párkapcsolatot, akinek már van utóda. Van egy párkapcsolati témájú blog, ahol erre a felállásra is nagyon ferde szemmel néznek, pedig ez is lehetséges.

A lista végtelen, és a tökéletest kereső nőkről is bőven lehetne írni, de azt vegyük észre, hogy a +10-15 évvel idősebb férfiak próbálkozásai és a sugar-párosok hozzájárulnak a minél több, nagyrészt partiképes és amúgy jóravaló egyedülálló kitermeléséhez, és ezért nem illendő csak a nőket vagy csak a férfiakat hibáztatni. Mert ahogy a mondás tartja, ahol lószar van, ott veréb is van, meg aztán, ahol verebet találunk, ott lócitromot is.

A kényelmes verziók keresése meg a tökéletesek hajkurászása vagy éppen a tudatos évekre bezárkózás közben érdemes végiggondolni azt is, hogy az asztrológia által prognosztizált tendenciához, az egyedülállók számának növekedéséhez ki és mennyiben járul hozzá. A lélek meg a személyiség ugyanis valami olyasmi dolgok, amiknek a fejlődését-látókörbővítését nem helyettesíti a minél okosabb és nagyobb képátlójú televízió…

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr2611971992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása