Ezeket a sorokat nem elég elolvasni és bólogatni. Remek és mindig aktuális összefoglaló azoknak, akik értik, pontosabban eszerint cselekszenek, és nem csupán elmével követik a leírt sorokat.
„... És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."
(Márai Sándor, a kiemelések viszont a bloggazdától valók)
Ha ezt elolvasták, bólogattak, hogy így van, majd elmennek mondjuk valóvilágot nézni, mondván csak ez fogható a szobaantennás tévén, nem történt és nem történik semmi, csupán megdöngettünk egy nyitott virtuális kaput, aminek egyáltalán nem fáj, ha döngetik és még csak nem is visszhangzik.
Ne azért ne nézzünk „valóvilágot”, mert az gáz, ciki, vagy műveletlenségre vall, és ne higgyük, hogy az „éjjelnappalbudapest” a vegytiszta valóság, mert ilyen téren a valóságunkat is mi hozzuk létre, szabad akaratot kaptunk. Azért ne a „mohó, de nem igényest” válasszuk, mert tudatosan akarunk többek lenni a céltalan, már-már garázda részeg ordítozásnál (ami nem keverendő a jó hangulatú házibulival vagy kertipatival ugyebár). Azért, mert még az ocsmány tűzfalat is több értelme van két négyzetméteren lefesteni, mint a tévé előtt bólogatni, hogy ezek milyen kretének, mi pedig milyen igényesek. És azt se felejtsük el, hogy ez kreált valóság, ami helyett létre lehet hozni valódi szellemi terméket vagy éppen kézzelfoghatót. Mind a kettőtől többek leszünk, lehetünk, és mind a kettővel őrizhetjük magunkat és a kultúránkat. Ugyanis az „elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le.”
Olvasó, válogass tehát.
