„Pataky Attila agresszív lesz a hústól” – hirdeti magát és tartalmát az egyik bulvárlap a Petőfi (végre nem MR2 és nagyon zene) rádióban. Ezek után rögtön adódik a kérdés, vajon mennyiben alakult volna másképpen az őszödi beszéd, ha abban a bizonyos üdülőben aznap mondjuk rántott sajtot szolgálnak fel ebédre…

Komolyra fordítva: maga a hirdetés igen hívogató és figyelemfelkeltő a maga műfajában, nyilván ezért is jegyeztem meg ezt a mondatot. Azonban pontosan a műfajából és tartalmából adódóan véleményem szerint nem a közszolgálati rádióba való. Jó dolog, ha a manapság leáldozónak mondott nyomtatott sajtó egyik képviselője lehetőséget kap országos rádiócsatornán hirdetni, azonban az már kevésbé, hogy a „nagyon zene” mellé beteszi a lábát valami egészen más is.

Hogy értsék, ugyanígy nem lenne ildomos mondjuk Rózsaszín Pitbull számokat játszani a Bartók rádióban, de egy eredetileg fekete-fehér művészfilmbe sem lenne tanácsos mondjuk piros és zöld színeket „belekeverni”. Egyszerűen nem ott és nem oda való. A színesfilm jó dolog, a pitbullon jót mulattunk tizenévesen, a fent nevezett rádióreklám pedig remekül elférne bármelyik kereskedelmi csatorna reggeli ébresztőműsorában.

Lehet erre mondani, hogy a kereskedelmi média pedig olykor közszolgálati elemeket tartalmaz, de a minőségi és a bulvár elegyítése, valamint a közszolgálat és kereskedelem keveredése nem ugyanaz.

Közhely, és nem csupán a minőségiek képviseletében ténykedőktől tudjuk, hogy manapság minden bulvárosodik, ellenben a „minőségiesedésre” már kevesebb jó példát találunk.

Ma a hangszínszabályzó „high” állásban átereszti a mély hangokat is, míg „low” állásban teljesen kizárja a magasakat, pedig a minőséginek sem kellene azt jelentenie, hogy érdektelen vagy a sznoboknak való. Az iménti állítás egyébként szintén a (nagy) bulvárosodás következménye, és ugyancsak ezért jutottunk oda, hogy a bejegyzésemhez hasonló megnyilatkozások sokak szemében maradi konzervatívok károgásának tűnnek, és nem pedig óvatos, követhető (és ne adj Isten jogos) kritikának.

Félreértés ne essék, a közszolgálatinak ildomos megfognia a fiatal hallgatókat, akik valószínű nem a vízállásjelentésre vagy a Jó ebédhez szól a nóta c. műsorokra kíváncsiak. Azonban a vízállásjelentést nem lehet csak úgy áttelepíteni a Bumeráng-típusú reggeli műsorokba, mert ahogyan már a magam egyszerű módján leírtam, nem oda való. Tartalmát, célközönségét illetően sem.

A múltunk iránt fogékonyabb fiatalok is megtalálnák a nekik valót, amit ékesen bizonyít, hogy az azóta megszűnt Sztár FM-et több (fiatal) ismerősöm is hallgatta, nem beszélve arról, hogy az ott elhangzott dalokat négy évtized múlva is (fel)ismerik, így szép lassan belopóztak a könnyűzenei műveltségbe. Ezen okulva a nagybetűs (média)piacnak nem csak a reklámok terén lenne még mit tanulnia…