Bandee blogja

Amikor valami jó helyre kerül

2016. március 13. 20:58 - Névtelen betelefonáló

Talán azok a legjobb adásvételek, ahol nem csupán gazdát cserél a pénz és a termék, hanem még ennél is több történik. Utóbbi – hiába csak egy tárgy – jó és értő kezekbe kerül, hogy aztán valódi értékmentő tevékenység kiváló alanya legyen.

Sokáig úgy hittem, nagyon-nagyon kevesen vagyunk az országban, akik hajlandók és szívesen állnak neki javítgatni, felújítani és mindehhez lehetőleg ugyanolyasmi gyűjtők, mint én. Szerencsére tévedtem, több ezren is vagyunk „hasonló bolondok”, és alkotunk valamit a már nem divatos „holmikkal”.

E furcsa, két szálon is futó bevezető nem több és nem kevesebb „dolognak” szólt, minthogy nemrégiben két működő, de felújítandó-tökéletesíthető magnómat értékesítettem. Egy Videoton Europa Start és egy Unitra MK 235-öt.

Előbbit egy tanár vásárolta meg azzal a nem titkolt céllal, hogy donormagnót keres, ebben pedig bőven volt hasznosítható alkatrész, így akár „építkezésre”, akár felújításra tökéletes alapanyagot biztosított egyik majd hat évvel ezelőtti blogbejegyzésem ihletője. A vevő képekkel dokumentálta mit, hogyan épített egybe és hozott létre egy kívül-belül tökéletes készüléket.

Ám az Unitra rendbehozatalának bemutatásához – e sorok írója nevét megemlítve – szöveges leírás is tartozott. És bizony, tanultam belőle újat. A legjellegzetesebb részét szeretném kiemelni, alább le is írom majd, miért.

A kattogó zajért pedig egy elhajlott rugó volt a felelős, ami Stop-ot nyomva nem emelte ki rendesen a gyors visszacsévélés idlerét, így az időnként beleért a lendkerékbe, másik oldalt viszont az orsót fogta a fék, így csak némi lötyögésre-zörgésre futotta tőle. Ezt is a másik gépből pótoltam.

Ez a pár sor azt a hibát magyarázza, amikor a magnó a tekerés vagy a lejátszás lekapcsolásakor nemes egyszerűséggel pár másodpercnyi játékidővel visszább rántotta a szalagot. A gyakorlatban igen kevesen várunk precizitást egy majd negyvenéves készüléktől, így az MK 235-ös típus ismeretétől függetlenül keveseknek szúrt volna szemet az amúgy mechanikus eredetű, orvosolható probléma. Nem terhelném tovább az olvasót, legyen elég annyi, hogy hosszas munkával itt is két magnóból sikerült egyet összeépíteni, és az általam eladott példány volt jobb állapotban.

Annak, aki eddig egy „ezek bolondok” felkiáltással legyintett magában egyet, most talán értelmet nyerhet két dolog is. Ilyen az, amikor mindenféle reklám és marketing nélkül a célközönség vesz meg valamit, és egy másik nem elhanyagolható szempont: ezekért az alkotó órákért és az utánuk következő pillanatokért-üzemórákért gyűjtünk-javítunk valamiket.

És ezzel a kis bejegyzéssel már ki tudom egészíteni azt a válaszomat, amit néhány évvel ezelőtt adtam egyik rokonomnak. Ő ugyanis azt kérdezte, hogy mit szólnék ahhoz, ha olyan párt találnék, akivel mindenben passzolunk, de azt kérné, hogy dobjam ki az összes rádiómat? Akkor arra azt mondtam, hogy ilyen nem létezik, hiszen a hobbi(v)iszony egymás elfogadásának a része, és alkalmazkodom anélkül, hogy feladnám ezt a részemet. Viszont ezúton kiegészítem a feleletet. Ezekkel az úgymond fiús dolgokkal mi alkotunk. Nem vonjuk be azt, akinek ez nem világa, nem erőltetjük rá senkire, ezt az életkortól, családi állapottól függetlenül űzhető, sok más dologhoz képest nem is drága hobbikört. Aminek, ha valaki megkérdezi, most már bátran mondom és hirdetem: minimum az a két fentebb vázolt felújítás, értékmentés az értelme!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr908474676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása