Bandee blogja

Erkölcsi emésztőgödör

2013. december 04. 19:55 - Névtelen betelefonáló

Hiába nem most zajlott, nem helyes szó nélkül elmenni amellett, ami Füzesabonyban történt abban a bizonyos gyermekorvosi rendelőben. Mert aki ilyet tesz, az nem férfi, hovatovább már nem is ember, de még csak nem is állat, mert még ahhoz is több kell…

Bár eddigi bejegyzéseimnél soha nem tettem effajta kikötést, most mégis arra kérek mindenkit: csak az erős idegzetűek olvassanak tovább.

Természetesen nekik sem tilos felháborodni:

„Az eset a füzesabonyi gyermekorvosi rendelőben történt még a nyáron, ám a történtekre csak most, a vádemeléskor derült fény. A férfi a váróban esett neki síró, rémült gyermekének. Felkapta a lábánál fogva, majd fejjel lefelé lógatva őt, hangos szidalmak közepette többször megütötte a fenekén és a hátán. Miután letette a földre, hátba rúgta, mert a kisfiú nem hagyta abba a sírást.

Mindez percekig tartott, míg végül az egyik ott várakozó édesanya rászólt, hogy hagyja békén a kicsit. A férfi azonban még mielőtt elengedte volna a gyermekét, leköpte a kezét. Az ügyészség megalázónak nevezte a bántalmazást.” (hir24.hu)

Ez nem csupán megalázó, rosszabb annál és túlmutat önmagán. Aki ilyet tesz, az nem apa. Aki ilyenre vetemedik, a szememben – és sokak szemében – nem férfi. (Hogy miért, ha tovább olvasnak, kiderül.) És legvégül: nem ember, de még csak nem is állat. Mert az állat – hiába az ösztönei vezérlik - sohasem képes ilyen morális fertőre, mint ez. (Igen, ezt az erkölcsi emésztőgödröt most tárgyiasítom, mint egy lomtalanításon kibelezett képcsöves televíziót. Bár még annyit sem ér, mint amennyi alkatrész kiszerelhető egy géproncsból.)

Ami történt – és az elkövető – ahogy előbb írtam, egy erkölcsi emésztőgödör, amelynek a bűzös-mocskos leve már az utcán hömpölyög. Belegondoltak abba, hogy ami a rendelőben zajlott az csupán a felszín? Mi zajlik otthon? Pontosabban fogalmazva: mi történhet meg akkor, amikor azt idegenek nem látják?

Az ilyen „embert” le kéne köpni, vagy minimum olyan helyzetbe hozni, ahol átérzi a kiszolgáltatottságot.

Akik személyesen ismernek, tudják, ha más nem, e blogból sejtik, hogyan vélekedek különböző erkölcsi-morális kérdésekben. Akik ismernek és vagy olvasnak, tudják, tudni vélik, hogy alkalmasint igen szigorú mércét állítok, de itt most a Föld legnagyobb mókamesterének is meg kell állnia, és kijelenteni, hogy aki ilyet tesz, nem való emberi társadalomba. Semmilyenbe. És ahhoz, hogy ezt kijelentse, kijelentsük, nem kell gyermek, de még állatbarátnak sem lenni(e). Elegendő hozzá egy teljesen átlagos morális érzék, emberi tartás.

Az előző bejegyzésemben írtam, sokan várnak örökbefogadásra. És biztos, hogy lenne köztük olyan, aki csak a gyereket nézné, és hajlandó lenne ebből a kulturáltan le nem írható szennyből kiemelni, töretlen optimizmussal, kemény és kitartó munkával a lehető legminimálisabbra csökkenteni a személyiségében okozott károsodást.

Merthogy igen: állatnak, embernek – korától függetlenül - lelke van. Ez a nullabites agyú szellemi latrina pedig valószínű azt hitte, hogy tette hatására a gyerek(e) ledermed és hirtelen elhallgat. Mint a falhoz vágott ébresztőóra, kihullik belőle a Duracell és akkor majd csönd lesz a szobában. Komolyan mondom, hogy hozzá képest még az a piti tolvaj is erkölcsi fellegekben jár, aki a kilencvenes években a néhai gyermekorvosi rendelőnk várójából kilopta a rajzfilmek vetítésére szolgáló videomagnót…

„Az igazi férfi nem agresszív. 

Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi.

A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt. Nem a háború, hanem a béke megóvása.”

Ezt már egy sokak által meg nem értett, éppen ezért meglehetősen vegyes megítélésű-fogadtatású szerző, Müller Péter írja. Kiválóan és a lehető legtömörebben foglalja össze mindazt, amilyen értékrendet képviselek vagy közvetítek, ami a szavak szintjén természetesen nem elég.

A fent leírt erőszakhoz való viszonyomat kiválóan jellemzi, hogy nyár végén egy utcai, vélhetően „egyszerű” párkapcsolati „vitához” hívtam rendőrt. Pedig ott „csak” lökdösődés, üvöltözés volt, nem folyt vér és senki nem került a földre.

Aki ismer, talán soha nem feltételezi, hogy ezt valóban megtettem, és nyolc emelet magasságból nem éppen beszédhangerővel adtam a férfiú értésére, hogy útban vannak a rendőrök, jó volna megvárnia őket. (Részemről egyébként egyetlen trágár szó sem hangzott el – ezt talán még nehezebb elképzelni, mint az előbb leírt jelenetet.)

„A béke megóvása”: ez vezérelt – ha úgy tetszik, ösztönből, ha úgy tetszik, lovagiasságból. Egy biztos: senki nem buzdított vagy tiltott, hogy idegenek dolgába beleavatkozzak.

És – hiába az igazságvezérelt indulat - mindeközben nem estem ki a szerepemből, nem rohantam le verekedni. Tisztában vagyok azzal, hogy egy-egy ilyen erőszakos lény rendszerint nagyobb és fizikailag erősebb nálam, és azt is tudom, hogy „pofonpárbeszéddel” az eredeti probléma soha nem lesz megoldva, a szellemi párbaj lehetőségét pedig - velük - alighanem eleve kizárhatjuk. Lehet, hogy tettemmel az olvasónak a nap hőse leszek, lehet, hogy azt gondolja, hogy ez kéne a természetes legyen, de az is lehet, hogy csak egy szimpla idegbetegnek gondol majd, aki amúgy nem túl jelentékeny, de legalább egyszer valamivel felhívta magára a figyelmet…

Bármelyik verzióról is legyen szó, abban minimum egyet kell értsünk: a gyerekét fellógatva pofozó erkölcsi emésztő nem való emberi társadalomba. Akkor inkább – a Magyar Nemzet mai, szerintem nagyon-nagyon eltalált jegyzete alapján – nőjön fel apa nélkül. Mert akkor - a belinkelt írásra, ott példának felhozott tehetségkutatósokra alapozva (tényleg érdemes legalább beleolvasni!) – lehet belőle valaki…

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr915675988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása