Örömmel látom, hogy diplomás pályakezdőként alig vagyok szegényebb egy politikusnál. Különösen szívet melengető érzés ez akkor, amikor a munkanélküliségi ráta országos csúcsot döntöget. Lássuk, miért is születhetett az a vicc, amely szerint „a kormány a javadat akarja - de azt mindet!”
Saját ingatlannal vagy lakrésszel, illetve gépkocsival nem rendelkezem. Ennyiben máris szerényebb körülmények között élek nyilvánvalóan evangéliumi szegénységet is fogadó (elsősorban kormánypárti) politikusainknál. Sorszámozott bérletigazolványomhoz egy teljes árú havi Budapest-bérlet tartozik, amellyel most kivételes helyzetben 33 napig élvezhetem a BKV, a MÁV és a Volán szolgáltatásait, bár a legelső által nyújtott valamit erős túlzás lenne annak nevezni.
Háromezer forintos SIM-kártya helyett egy tavaly használtan kapott kártyafüggetlen Nokia 6120-as mobiltelefonnal rendelkezem, amely internetezésre alkalmas, és külön operációs rendszere van. Az előfizetés - tudatosan, az evangéliumi szegénység politikusi elvét szem előtt tartva - nem az én nevemen van. (A nemzet anyósához és 3000 Ft-os SIM kártyájához képest én kifejezetten mobilgurunak számítok.)
Ingóságaim között tarthatom számon a 19 kötetes Magyar Nagylexikon sorozat 16 könyvét, melyet majd nyolc éve kaptam meg ajándékba. A további három kötetre azóta sem tellett. (Lám-lám, könyveimet én is ajándékba kaptam, illetve gyűjtögetéssel szereztem meg, ne mondhassák, hogy mikre költök, ez ugyebár hobbi és nem pénz.)
Van egy 115 tagot számláló rádiógyűjteményem, benne két darab Hifi toronnyal. Az egyik MP3 lejátszására is alkalmas, erősítő bemenete is van. A másikat szerelőm ajándékozta nekem pár hete, bakelit lemezjátszót és kétkazettás magnót tartalmaz, javítás után vettem használatba. A magnórészek között akkora a sebességkülönbség, hogy egyenesen elmebeteg az, aki ezen a készüléken kazettamásolással próbálkozik. (Kormányoldali frakcióvezetőnknek könyvtára van, nekem pedig rádiógyűjteményem, ez gondolom világosan kiderül.)
Ezenfelül két darab 31 cm képátlójú fekete-fehér, és két hasonló képméretű színes televízióval rendelkezem. Egyik távirányítós, és - jól számolják meg - 16 csatornát tudok rá beállítani. Kábeltunere, hipersávja, és teletext-funkciója természetesen nincsen, állapota azonban kiváló. Eme készülékhez egy erősítős szobaantenna tartozik, amelyet - nem szégyellek bevallani - kukáztam, és én magam szereltem rá kábeleket. (Íme egy őszinte ember, aki nem azt vallja be, hogy meleg, hanem azt, hogy bátran belenyúl a szemétbe.)
Van egy idén ötéves DVD-videó kombi lejátszóm is, melyet a velem közös háztartásban élő édesanyámmal a közös használatú nappali szobában helyeztem el. Sima, 2 fejes mono videomagnóm, melyet két éve újonnan és leértékelve vásároltunk, édesanyám szobájában "foglal helyet", azon egyszerű oknál fogva, hogy ott van kábeltévé.
Tudom, a zöld párt elnökéhez és még másokhoz hasonlóan résztulajdonosnak csak ingatlanban illik lenni, mégis, nekem csupán egy hatfejes Hifi Stereo videomagnóban van, résztulajdonom, melyet szülőanyámmal közösen birtoklunk. Hogy ne tűnjünk sokkal szegényebbnek országunk vezetőinél, ugyancsak kettőnket szolgál a Pentium 4-es számítógépünk, amelybe 2007 nyarán diákmunkás fizetésemből én vásároltam egy 160 gigabájtos merevlemezt, és a fiatalabbik Asus DVD-írót, melyeket azóta is használunk.
Nem vallottam be, (mert hülye azért nem vagyok, és nem volt kinek a nevére íratni), hogy a viedomagnókhoz természetesen kazetták is tartoznak. Ha egy vagyonnyilatkozat lehet oly mértékben röhejes, vagy legalábbis „sánta", mint amiket olvashatunk, igazán nem róható fel nekem, hogy csak futólag említem meg, hogy adat- és hanghordozóim is vannak. A műszaki dömping elnyelésére egy velem egyidős, 2005-ben öntapadós tapétával megfiatalított szekrénysor szolgál, hogy vagyonos emberhez méltóan, de legalábbis normálisan helyezzem el holmimat. Nyilatkozatomat megtoldom annyival, hogy szüleim elváltak, külön élnek, testvérem pedig nincsen.
Kijelentem, hogy ingóságaimat lecserélni nem szándékozom, e tárgyakat (javarészt) szeretetből és nem szükségből tartom, valamint nyilatkozatom a valóságnak megfelel, és nem röhögök az ország pofájába sem plakátról, sem pedig tévéből. Íme, 2010. február 4-én ennyi a vagyonom. Aki nem hiszi, nyugodtan rákereshet a radiogyujtemeny.hupont.hu oldalon, de készüljön fel arra, hogy a honlap témáját tekintve a kombi videómat és a bútoromat nem fogja megtalálni.
