Stand by step
Kapcsolja ki! - fogad az ELMŰ-ÉMÁSZ amúgy logikus hirdetése a metró területén. Mert amit nem használunk tovább, azt kikapcsoljuk/kihúzzuk. - Már akinek ezt tanították. Ha valaki az elmúlt időszak áremelkedései ellenére nem tanult energiatakarékosságot, hát most megteheti a reklámból.
Van világítson okosan reklám is. Őszintén szólva csodálkozom azon, aki nem tudja, hogy létezik energiatakarékos izzó, és jobban jár vele, mint a 100W-ossal. Már csak azért is, mert nem kell hozzá porcelán foglalat. De hagyjuk az elektromosságtant.
Gépeinket és gyártóikat szórakozató elektronika és világítás terén nem az energiatakarékosság vezérli. A háztartási nagygépek esetében A-G-ig terjedő energiaosztályok jelzik, mennyit fogyaszt. Persze bekötésnél mégiscsak a teljesítményt vagy a földelést veszsük figyelembe, mégsem lehet mondjuk egy mikrohullámú sütőt földeletlenül használni... De térjünk a tárgyra:
>
A reklám - amúgy nagyon helyesen a stand by (készenléti üzemmód) hátrányára és hosszú távú költségességére hívja fel a figyelmet. Stand by: hordozható eszközök esetében egyértelmű, hogy használat után kihúzzuk. Értendő ez mondjuk táskarádióra, magnóra, vagy mobiltelefon-töltőre. De a TV, a digitális órával szerelt mikrohullámú, az ébresztős rádió és a videomagnó (újabban már DVD lejátszó) áram alatt van és fogyaszt. Nem sokat, mindössze pár Wattot. 3-5W. Nem sok, bizonyára van olyan készülék is, amelyik 1, 5W-tal is megelégszik. És ezekben az esetekben a gyártó - hiába az alacsony Wattszám - mégsem törekszik energiatakarékosságra. Mert az órás mikrohullámú mutatja az időt, látjuk éjszaka is, az ébresztős rádiónak pontosan ez a dolga, a TV pedig távirányítható, és hogy nézne már ki, ha minden este le kéne kapcsolni az elosztóját! A videó még a tárolt csatornákat is elfelejtené!
Régen, amikor még nem volt távirányítós TV, meg képmagnó is csak Japánban létezett, akkor jóformán nem volt készenléti üzemmód. A TV-hez oda kellett menni, és a (fő) kapcsolót le kellett kapcsolni. Mai értelemben főkacsoló csak, akkoriban a TV kikapcsolása áramtalanította a készüléket! A rádiót is egyszerűen kikapcsoltuk. Az elemes táskarádiót főleg. A magnó sem búgott fölöslegesen, hiszen egy orsós magnó fogyasztása nem lett volna elhanyagolható tétel, a kazettás sem szólt egész nap. (Utóbbi sokáig nem is volt mindenkinek) Aminek működnie kellett, az a hűtőszekrény volt. (Persze nem a mai energiatakarékos, 5 év múlva vegyél másikat változat.) Nem volt stand by. A politikai hátteret szándékosan hagytam ki, jelen írás nem foglalkozik a létezett szocializmus társadalmi-életminőségi hátterével. Nem volt mobiltöltő, akkumulátor-töltő sem, amivel a fényképezőgép/discman/MP3 lejátszó/iPod akkuit töltöttük volna. Sok kicsi sokra megy. Így aki nem tanul energiatakarékosságot... (A 21. század ketyeréi között vajon ez teljesen megvalósítható?)
Térjünk át a világításra. 100W-os égőt CSAK porcelánfoglalatba szabad helyezni, minden mást kiolvaszt, rosszabb esetben a foglalat felgyullad. Lett helyette energiatakarékos égő. Közintézményekben meg neon, az nem mostani találmány. Lehet spórolni a világításon. De! Nem feltétlenül kell elhinni azt, amit a kompakt fénycső dobozára ráírnak. Előszeretettel fejezik ki Wattszámban, hogy milyen takarékos a gyártó terméke. LUMENt nézzünk! A ráírt Lumenszámot (fényerősségi mértékegység) érdemes összevetni egy normál (átlátszó) izzóéval. Utóbbi dobozán ez minden esetben rajta van. Persze az opálégők fényereje mintegy 10%-kal kisebb. Így elnézhető az energiatakarékos égőnek is. De ha több mint 10%, akkor Wattban kifejezve nem tud annyi fényt kibocsátani...
Ha pedig energiatakarékos égő: a neon valaha az volt. De ma, ha megnézzük mondjuk egy iskolai osztályterem vagy egy lépcsőház vagy akár a metró-aluljáró világítását, megállapíthatjuk, hogy a neon körülbelül egy más fényárnyalatú 100-as égőnek felel meg. A neon - általában a hosszabb fajta, ami az imént felsorolt helyeken világít - 36-38W. Foglalata pedig nem átlagos. És ha ezeknek a helyébe képzeljük az energiatakarékos (akár spirál vagy akár "3U" fénycsöveket, helyszíntől függően, de a világítás költségének akár mintegy 25-30%-át lehetne megspórolni. Mert a metróaluljáróban senki nem éri el a lámpákat, és azokat el is lehet zárni a rongáló kezek elől. Ahogyan most is vannak. Iskolában más a helyzet, ott maximum a folyosón lehetne megvalósítani, az osztályteremben összetörnék a fénycsöveket. Még a neonsor sincs biztonságban...
Az energiatakarékos fénycső itt jó szolgálatot tenne. De otthon? Amikor ráírják a 3 év élettartamot, és egy év múlva nem kapcsol föl? Íme a rövid magyarázat: ebben a fénycsőben - hasonlóan a neonhoz gáz halmazállapotú anyag van. A fénycső üvegét belülről fluoreszkló anyaggal vonják be. Ezért nem szabad őket összetörni. Viszont ezeknek az üvegeknek az egyik oldalán megfigyelhető belső kormosodás/feketedés. A sötét felület gyorsabban melegszik, és minél jobban látszódik a lerakódó kormos folt az üvegen belül, annál nehezebben melegszik be a fénycső, és végül fel sem lehet kapcsolni vagy vibrálva kiég.
Ezeknél a fénycsöveknél megtanultuk: ne kapcsolgasd! De akkor hogyan takarítok meg energiát? Ha csak fél órát vagyok abban a szobában? Vagy hosszabb kitérőre megyek? (Mondjuk 10 perc a legkisebb helyiségben) Átlag napi 3 órás használattal számolnak. De a vizesblokkban ez az idő kevesebb, naponta többször látogatjuk a konyhát is, nem tartózkodunk ott. A villanyt kapcsolgatni kell... Cserélhetjük egy év múlva. Kevesebbet fogyaszt, többe kerül megvenni. Viszont 1000Ft körüli áron elérhető, nem kell a legdrágábbat megvenni. Mégis, ezek ellenére ezt célszerű használni, hiszen vannak, akiket még egy reklám sem szólít fel.
