Nemzeti ünnepünk avagy a rendbontás indkolatlansága
2006 ősze óta nem úgy ünnepelünk egy nemzeti ünnepen, mint más országok.
Büszkéknek kellene lennünk azokra az évfordulókra, amikor arra emlékezünk, hogy nemzetünk önállósodni szeretett volna, akár a többszörös túlerő ellenére is.
> Ehelyett méltatlanul ünnepeltük meg az 1956-os forradalom 50.évfordulóját... Az eseményeket már ismerjük, itt ezt az alkamlmat most nem kívánom részletezni.
Ünepeinek része lett a "Gyurcsány, takarodj!" felszólítás, melyet a Kossuth térről ismerhetünk. Ez még a kisebbik gond volna, hiszen a híres beszéd után a kívánalom azt gondolom jogos, legalábbis az volt a maga aktualitásában.
Úgy ritkult hát le éves szinten két alkalomra, hogy a tüntetéssorozatot részben az időjárás, részben pedig a megyegyezés hiánya rekesztette be.
Követeléseink így a jeles napokon kapnak hangot.
Sajnálatos viszont az, hogy az állami vezetés és a "nép" külön ünnepel immár másdik éve.
Külön a nép és a vezetés, holott a természetes az volt és lenne, hogy közös ünnep legyen, minden párt máshogy és másképpen emlékezzék meg, a központi ünnepséget ne védeni kelljen, hanem részt lehessen venni azon.
Jelzés értékű, hogy még határainkon túl is meg lehetett ünnepelni méltóképpen.
Közjogi méltóságaink tekintélyét jelzi az is, hogy a köztársasági elnöknek semmilyen megerősített védelemre nem volt szüksége egy lánchídi sétához.
A főpolgármestert minősítő tojászáport ezúttal sem lehetett nullára redukálni, bár ez inkább vicces volt ellentétben az alantabb leírt értelmetlen vandalizmussal.
Hozzá kell tennem, hogy az ünnep történelmi értelmezésével is adódnak gondok. Egy bizonyos személy rosszul, de mindenesetre sajátosan értelmezi március 15-ét, viszont ugyanezt a "reformsémát" megróbálta már ráhúzni október 23-ára is.
A sikeres népszavazás óta örülnünk kéne, hiszen gátat vethettünk egy károsnak ítélt folyamatnak.
Azonban minden jeles este vannak olyanok, akik indokolatlanul rongálnak, felvonulnak, és összecsapnak a rendőrökkel. (A rendőri felkészültség pedig ugyebár vitatható.) Teszik ezt akkor is, mikor erre semmi szükség. A 2006-os események óta világossá vált, hogy nem lesz országos szintű tüntetés, a randalírozás azonban megmaradt.
Maradt, és ezt előszeretettel mossák össze a jobbközéppel, és annak megemlékezéseivel. Tehát lényegében azt mondják, hogy a világoskék egyenlő a sötétkékkel. Lásd még:->>>
http://bandeenator.blog.hu/2008/02/18/politika_18
Mondták 2006-ban, mondták tavaly is, de idén már nem lehetett.
Hiszen az ellenzéki megemlékezés kevéssel 4 óra után ért véget, valamint szervezőik külön KÉRÉSE volt az, hogy a megemlékezők "akadálytalanul" mehessenek haza.
Meg is tették, a zavargások bő három órával a nagy rendezvény vége után kezdődtek. Így már nem lehetett közvetlen összefüggést (és médiatémát) találni az esti-késő esti történésekre.
Amiknek ugyebár most létjogosultságuk, alapjuk idén már NEM volt. A korábbiakban sem szemetesek felgyújtásával kellett volna a(z alapvetően jogos) nemtesztésnek hangot adni.
Vannak erre demokratikus intézmények. Ilyen a népszavazás. Az, amiről már azt is gondolták, hogy nem is kellene idén, hiszen költséges... (Nem kívánok vitatémát szolgáltatni, így erre mélyebben nem térek ki, ez lényegében apolitikus(nak mondható) álláspont.)
Röviden: lehet ugyan távozást kiabálni, bár az ünnepségek ilyen volta az ország megosztottságát bizonyítja, illetve egyértelműsíti.
Rongálni, gyújtogatni, értelmetlenül összecsapni nem kellene, hiszen ha nem provokálják, talán a(z esetleges) rendőri túlkapások sem kerülnének felszínre. (Bár a 2006-os dátum többünk emlékezetében élénken él.)
Büszkéknek kellene lennünk azokra az évfordulókra, amikor arra emlékezünk, hogy nemzetünk önállósodni szeretett volna, akár a többszörös túlerő ellenére is.
> Ehelyett méltatlanul ünnepeltük meg az 1956-os forradalom 50.évfordulóját... Az eseményeket már ismerjük, itt ezt az alkamlmat most nem kívánom részletezni.
Ünepeinek része lett a "Gyurcsány, takarodj!" felszólítás, melyet a Kossuth térről ismerhetünk. Ez még a kisebbik gond volna, hiszen a híres beszéd után a kívánalom azt gondolom jogos, legalábbis az volt a maga aktualitásában.
Úgy ritkult hát le éves szinten két alkalomra, hogy a tüntetéssorozatot részben az időjárás, részben pedig a megyegyezés hiánya rekesztette be.
Követeléseink így a jeles napokon kapnak hangot.
Sajnálatos viszont az, hogy az állami vezetés és a "nép" külön ünnepel immár másdik éve.
Külön a nép és a vezetés, holott a természetes az volt és lenne, hogy közös ünnep legyen, minden párt máshogy és másképpen emlékezzék meg, a központi ünnepséget ne védeni kelljen, hanem részt lehessen venni azon.
Jelzés értékű, hogy még határainkon túl is meg lehetett ünnepelni méltóképpen.
Közjogi méltóságaink tekintélyét jelzi az is, hogy a köztársasági elnöknek semmilyen megerősített védelemre nem volt szüksége egy lánchídi sétához.
A főpolgármestert minősítő tojászáport ezúttal sem lehetett nullára redukálni, bár ez inkább vicces volt ellentétben az alantabb leírt értelmetlen vandalizmussal.
Hozzá kell tennem, hogy az ünnep történelmi értelmezésével is adódnak gondok. Egy bizonyos személy rosszul, de mindenesetre sajátosan értelmezi március 15-ét, viszont ugyanezt a "reformsémát" megróbálta már ráhúzni október 23-ára is.
A sikeres népszavazás óta örülnünk kéne, hiszen gátat vethettünk egy károsnak ítélt folyamatnak.
Azonban minden jeles este vannak olyanok, akik indokolatlanul rongálnak, felvonulnak, és összecsapnak a rendőrökkel. (A rendőri felkészültség pedig ugyebár vitatható.) Teszik ezt akkor is, mikor erre semmi szükség. A 2006-os események óta világossá vált, hogy nem lesz országos szintű tüntetés, a randalírozás azonban megmaradt.
Maradt, és ezt előszeretettel mossák össze a jobbközéppel, és annak megemlékezéseivel. Tehát lényegében azt mondják, hogy a világoskék egyenlő a sötétkékkel. Lásd még:->>>
http://bandeenator.blog.hu/2008/02/18/politika_18
Mondták 2006-ban, mondták tavaly is, de idén már nem lehetett.
Hiszen az ellenzéki megemlékezés kevéssel 4 óra után ért véget, valamint szervezőik külön KÉRÉSE volt az, hogy a megemlékezők "akadálytalanul" mehessenek haza.
Meg is tették, a zavargások bő három órával a nagy rendezvény vége után kezdődtek. Így már nem lehetett közvetlen összefüggést (és médiatémát) találni az esti-késő esti történésekre.
Amiknek ugyebár most létjogosultságuk, alapjuk idén már NEM volt. A korábbiakban sem szemetesek felgyújtásával kellett volna a(z alapvetően jogos) nemtesztésnek hangot adni.
Vannak erre demokratikus intézmények. Ilyen a népszavazás. Az, amiről már azt is gondolták, hogy nem is kellene idén, hiszen költséges... (Nem kívánok vitatémát szolgáltatni, így erre mélyebben nem térek ki, ez lényegében apolitikus(nak mondható) álláspont.)
Röviden: lehet ugyan távozást kiabálni, bár az ünnepségek ilyen volta az ország megosztottságát bizonyítja, illetve egyértelműsíti.
Rongálni, gyújtogatni, értelmetlenül összecsapni nem kellene, hiszen ha nem provokálják, talán a(z esetleges) rendőri túlkapások sem kerülnének felszínre. (Bár a 2006-os dátum többünk emlékezetében élénken él.)