Viszonylag ritkán árulnak olyasvalamit, amire három év jótállást vállalnak. Komolyabb műszaki cikkekre is csak két évet adnak. A harmadikat szerencsére nem érte meg a mostani „árucikk” a híres, de lecsengett őszödi beszéd. Május 18-án idézték az ingatlanadó kapcsán, de jobbára eljelentéktelenedett. Pedig mekkora visszhangja volt akkor! Rövid történet e híres szónoklatról két flekkben:> 

2006. május 26.: elhangzik az ismeretlen által, és módon kiszivárogtatott őszödi beszéd.
2006. szeptember 17, 16 óra: édesanyám a TV-hez hív, „ezt nem fogod elhinni” mondattal. Éppen valamit szereltem akkor. „A miniszterelnök káromkodik” figyelmeztet a Hír TV riportere. A rendkívüli hírek 15 percenként jelentkezik, ekkor még csak a legnyersebb egy percet ismerjük. Akkor azt mondták, az egypercest összevágták. Pedig a legdurvább perccel ismerkedtünk aznap este, vágatlanul mégis kiragadva az egészből.

Este már az egész, mintegy 25 percet ismertük. Döbbenet. Elnézést? Azt már nem! Kimagyarázás, elmúlt 8 illetve 16 év emlegetése, átruházása viszont volt. Nem sokkal utána boldog-boldogtalan mp3 formátumban is hozzáférhetett a teljes „műhöz”.

Este néhányan kimennek a Kossuth térre. Másnap délben mintegy 200-an még mindig kint voltak. 18-án egy óra körül saját szememmel is láthattam. „Hozunk erősítőket, hogy egész Budapest halljon minket.” – Mondták akkor. Egy ország hallott róluk. „Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.” És bár „segítséggel”, de hazamentek, bevált a jóslat. A TV székház ostromára nem térek ki, a történet ismert. Persze a vandálokat azóta is előszeretettel mossák össze a békés többséggel, meg aztán lehet, hogy minden x-edik kukát megrendelésre gyújtottak fel provokátorok, de döntse el az olvasó, mennyire hisz az összeesküvés-elméletekben.

Október 23. szintén ismert, annyiban viszont baloldali olvasókkal is megegyezhetünk, hogy az ötvenedik évfordulót jó lett volna méltóképpen megünnepelni. (A Kárpátia zenekar ebben az évben írta meg Neveket akarok hallani című számát, pont a jeles évfordulóra. Ezt azóta minden október 23-án meghallgatom.)

2007 május 26: a legnagyobb ellenzéki párt vitanapot rendezett az egyéves évfordulón. Frakcióvezetőjüket azóta sem láttam olyan felpaprikázottan és vehemensen nyilatkozni, mint aznap a Parlamentben.

2008. május 26: elolvastam és meghallgattam a híres beszédet, lévén a kétéves évforduló. Akkor írtam meg Kétéves az őszödi beszéd című posztot, melyen szinte nem lehetett fogást találni. Az egyéves évforduló adta az ötletet, hogy a kétévesről se feledkezzünk el. Több mint 2000 olvasó számára biztosan emlékezetes maradt.

Időközben a szerző lemondott, a beszédét később egy indexes cikk úgy értékelte, hogy akkoriban jelentős, nagy horderejű volt, ma már azonban láthatjuk, hogy semmi különös vagy meglepő nem volt benne.
Három év múltán az ingatlanadó kapcsán május 18-án idézték azt a bizonyos, a baloldal szerint nagy, őszinte és oldalmegváltó beszédet.

„Vessünk ki ingatlanadót mindenkire! Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami ötmillió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem százmilliót. Ötöt. És egyébként még odaadjuk az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, az az ő bevételük. Az egész sztorinak az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint.”

Kérem szépen, a „frankót” már akkor megmondták.

Ugyanaz a nóta, csak már más énekli. Nem harsogja, csak énekli. A több helyen egyre kevesebb jó ebédhez szól most a nóta. Egyszer (talán) vége lesz. Mert már elég!