Egyszerűen, lényegre törően, érthetően. Laza stílusban, mégis precízen fogva a gondolatmenetet. Így jellemezném azt a bejegyzést, amiből szeretném kiemelni a hét tételmondatát. Mert ebben benne van minden. Aki továbbgondolni vágyik, annak jó kiindulópont, aki viszont szereti gyorsan, velősen kézhez kapni a feldolgozhatót, az is sokat nyer vele.

"Az okos nagyjából sejti, mi mindent nem tud még, így főként tudatos tanulás által fejlődik. A hülye meg azt hiszi, hogy neki aztán semmi újat nem lehet mutatni, így ösztönös tapasztalás révén tud inkább haladni. Mindketten okulnak, mindketten előre mozdulnak – mindössze másképp."

A gond persze akkor kezdődik, ha az egyik kétségbe vonja a másik igazságát, és fönntartja, hogy „de azt csak úgy lehet, ahogyan én mondom, mert én már tapasztalt vagyok”. Ezt a mondatot adják hozzá az előzőhöz, meg most majd a következőhöz:

"Aki megpróbál kihozni magából valamit, hülye eleve nem lehet. A többiek pedig eléldegélnek egyik napról a másikra, s nem nagyon értik, mit pattognak állandóan emezek."

Itt a válasz arra, miért nem tudjuk egymást hova tenni, miért tűnik az egyik ember a másik számára hülyének (pedig mondjuk egy furcsa hobbi által is lehetünk többek), vagy éppen csak hiperaktívnak (és itt nem az erősen, már-már szélsőségesen extrovertált személyiségekre gondolok). A fejlődésnek, sőt, az egyes életterületek kimunkálásának is különböző üteme van. Más ütemben válunk önzetlenné vagy tanulunk meg a lehető leghatékonyabban kommunikálni. Így ha valaki most kérdezné meg tőlem, minek mondjuk az önismeret, gyorsan adnám a választ: fejlődni. Ugyanis a szó eme legtágabb értelmében, valamiféleképpen a nagy vallások bizony-bizony ezt fogalmazzák meg, függetlenül attól, hogy a lélek halhatatlanságát hirdetik vagy magát a reinkarnációt is. Épp ezért jószerével mindegy, hogy harcnak, karmának, rendeltetésnek nevezzük, valamiért megszületünk.

Így tehát még egyszer:

„Aki megpróbál kihozni magából valamit, hülye eleve nem lehet. A többiek pedig eléldegélnek egyik napról a másikra, s nem nagyon értik, mit pattognak állandóan emezek.”

A magam részéről inkább tovább próbálkozom és „pattogok”, abból még lehet valami…