Hiába közeleg (elvileg) a szeretet ünnepe - láthatóan és hallhatóan nem változik semmi, legalábbis ami a közlekedést illeti.

Ma ismét meggyőződhettem róla, hogy hiába nincsen amúgy csúcsforgalom fél egykor, székesfővárosunkban egyszerűen nem jutottunk el oda, hogy a lakótelepi parkolóból körültekintően - és ennek hiányában anyázásmentesen - lehessen kitolatni.

Jelenet a képen látható helyszínen, három rövidebb dudálás, felváltva két sötétszürke-fekete autóból. (Nem a képen lévőkből!) Egy felülről Opelnak tűnő jármű tolat ki a parkolóból, a kelleténél vélhetően nagyobb ívben óhajt kanyarodni, (a képen jobbra távozna), de balról jön egy Golf, aminek a vezetője nem túl elegánsan közli, hogy jó lett volna meggyőződni a művelet biztonságosságáról.

Először dudál, majd miután a másik válaszol, ő is reagál, majd – ekkorra értem az ablakhoz, és innentől tessenek figyelni és „tanulni” – "B...d sz..ba a k…a anyádat”, „kiszedlek a kocsiból”, „kitolatsz, (...) nekimegyek” próbálta meggyőzni a partnerét, hogy amit épp csinált, az balesetveszélyes.

Emberünk ezt már kiszállva üvöltötte, de úgy, hogy azt hat lépcsőháznyi ember biztosan hallotta, hacsak éppen nem porszívózott. Az utolsó gondolatsort - ami valójában az egész közlendő értelmi része – sajnos csak foszlányokban sikerült elcsípni, mivel a sofőr, rettenetes lényeglátását bizonyítva a többihez képest halkabban mondta el.

Megtehette volna azt is, hogy kiengedi a feltehetően nem túl körültekintőt. Mert igen, aki autózik, számtalanszor tapasztalhatja, hogy csak úgy kitolatnak elé, holott a művelet végrehajtójának mg kellene győződni a művelet biztonságosságáról, szabályosságáról.

Ebből lehetett volna akár baleset is – máshol. Lehetett volna előzékenyebben is kezelni – talán egy vidéki lakótelepen ez még így van, a nagybetűs nyugattal pedig nem szeretem hasonlítani sem a tömeg sem az egyéni közlekedést.

Lényeg tehát egy nem túl körültekintő nagy ívű kanyar és a „kurvaanyád”. Utóbbi nélkül úgy látszik nem világ a világ, de a nem túl gálánsan kitolatgatók nélkül is szebb lenne az élet, főként a közlekedés.

Joggal mondhatják, nem tisztem az ítélkezés, még csak a forgalmat sem én irányítottam. Éppen ezért amit leírtam, vélemény.

És ha már vélemény, az egész helyzetben az lenne a legjobb, ha a két sofőr – a figyelmetlen és az anyázós – szépen önként besétálna az okmányirodába és jó például szolgálva mondjuk fél évre leadná a jogosítványát.

Az egyik a szabályos manőverekért, a másik pedig az erkölcsi morálért, nyugodtabb közlekedésért tehetné. Azért, hogy a világ, és benne a budapesti közlekedés élhetőbb legyen. Nem utolsó sorban pedig azért, hogy szabadnapomon nyugodtan tudjak végigolvasni egy olyan cikket, ahol egy hozzáértő abban ad tanácsot valakinek, hogy az pozitív érzelmei és illúziói megőrzése érdekében miért NE vegyen se Trabantot vagy kis Polskit. Persze a kettő közül választani szándékozó kérdezővel ellentétben a délihez hasonló közlekedőket lehet, hogy némi alázatra, adj’ Isten tiszteletre nevelné a folyamatos autószerelés…