Ha olvasták a tegnapi történet kezdetét, a közjáték kezdő felvonását szorozzák meg hárommal. Ha nem, akkor éktelen dudálást képzeljenek el, amit egy teljes panelházsor naponta hallgathat. Olyat, amilyet nagyjából egy közelgő hurrikán vagy legalábbis egy tömeges gyalogosgázolás elkerülése tenne indokolttá.

A helyszín ugyanaz, az irány a szembejövők sávja, a szereplők viszont mások. Most a sztorit is ismerjük, nem csak a foszlányokat. Mert a főhős nem két szóval (foglalkozás+édesanya) fejezte ki amit akart, hanem kiszállt az autójából és kiabálva, de mégis kulturáltan vonta felelősségre mögötte haladó társát amiért az indokolatlanul rádudált.

Főhősünk, a türkizzöld Suzukis azt a pesti forgalomban mára már megbocsáthatatlanná vált hibát követte el, hogy lassított egy kereszteződésben, sőt, azt is szerette volna megfigyelni, merre hajthat be és merre nem. Merthogy a Munkásotthon utca eleje tavaly augusztus közepe óta egyirányú.

A mögötte haladó fekete (talán Opel, talán kisméretű BMW?) vezetője pedig agresszív dudálással jutalmazta a forgalmi szempontból egyáltalán nem veszélyes, sokkal inkább elővigyázatos akciót.

Mert aki a 30-as útszakaszon nem hajt bele legalább ötvennel a kereszteződésbe, az fekete autós barátunk szerint egyből veszélyhelyztetet teremt. A Suzukis próbálta meggyőzni ennek ellenkezőjéről, és azt is a tudtára adta, hogy szeretett volna meggyőződni a továbbhaladási irányokról is, de a vétkes hatalma alapján a fekete autós nyomban azt találta mondani, hogy rendőrt hív nézelődő társához. (A belinkelt 2008-as keltezésű írás utolsó két bekezdéséből rögtön megértik, miért beszélek vétkes hatalmáról.)

Én a magam részéről nem bántam volna a rendőrt, de nem a Suzukishoz, hanem a fekete járgány tulajdonosához. Legfőképpen azért a pimasz és tenyérbemászó magatartásáért amit ott és akkor tanúsított. A kettővel alattam lakó még buzdította is a főhőst, hogy húzzon be egyet a dudálgató hadd ne írjam le kinek, azonban az mégsem tette meg. Búcsúzóul annyit mondott hogy felírja a mögötte haladó rendszámát.

Mire ez az egész lezajlott, tripla királyi esküvőt meghazudtoló dudálás kezdődött, mivel addigra már mindkét irányból feltorlódtak az érkezők, és ugye mint tudjuk, itt majd’ mindenki úgy közlekedik, mintha egy kiadós hasmenés zavarná el a legelső árnyékszékre.

Legjobb tudomásom szerint a KRESZ nem ír elő minimum haladási sebességet, csak azt köti ki, hogy olyan jármű vehet részt közúti forgalomban, amelynek végsebessége a húsz vagy a huszonöt kilométeres óránkénti sebességet meghaladja. (Aki tudja idézni a vonatkozó részt, kérem, a kommentek között tegye meg.) Persze a traktorral szemben sem az a megoldás, hogy ledudáljuk, hanem hogy biztonságosan megelőzzük.

A fentiekhez legvégül csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy a lakókra, forgalomra tekintettel nem lévőknek egyenként két nagy pofont kívánok. Főúton és mellékutakon is.