"Március 15 megkopott" - mondta Gyurcsány Ferenc 2006-ban, pontosan 3 évvel ezelőtt. És mint választópolgárrá lett nagykorú, nem értettem, hogyan tud egy nemzeti ünnep megkopni. >Van, aki szereti otthon tölteni, mondván pirosbetűs nap, pihen, esetleg kirándul vagy otthon a televízión keresztül megemlékezik.
Volt olyan tanárom, aki ünnep napján is hajlandó lett volna magánórát tartani. A reakciók sokfélék, ahányan vagyunk annyian annyiféleképpen emlékezünk vagy nem emlékezünk.
Megkopott. És nem tudta, hogy május 26-án elmondott híres beszédét szeptember 17-én a választópolgárok megismerik, és ezután minden nemzeti ünnepünkön el fog hangozni a "Gyurcsány, takarodj!" szólam. Megkopott. Nem volt elég izgalmas, mondhatni unalmas volt már neki megünnepelni. Hát most 3. éve már neki sem az...
Nem kopott meg, sőt új tartalommal bővült (ez az ünnep is). Ilyenkor egy napra elhisszük, hogy talán mégis "történik valami". Egy nap, amikor sokan más-más más ok(ok)ból vannak az utcán. De elsősorban ünnepelnek. Annak ellenére, hogy e joguk szűk csoportok miatt sérül. Ünnepel a békés többség.
És itt teszem hozzá, hogy fölöslegesnek tartom az ünnepnapok végén történő grátisz kukagyújogatást. Ezért IS a ma divatos szélsőjobbozás, sőt, mára már számítanak is a rongálásra, hogy lehessen mivel érvelni! Nem térek ki külön erre, a lényeg, hogy egy ünnepen nincs helye, és akad olyan is, aki pártszimpátia nélkül, anarchista módjára éli ki agresszivitását ilyenkor. Ez az, aminek személy szerint nem látom értelmét. A pártok igenis ünnepeljenek választóikkal. Kopás helyett inkább úgy látom, több színnel festették le ezt az ünnepet.
Ehhez kapcsolódik az a döbbenetes tény, hogy tavaly az államvezetés és a "nép" már külön ünnepelt, noha a vezetés a "nép elitje", az ország és a tásadalom érdekében volna köteles eljárni, megbízatását pedig a lehető legjobban teljesíteni. Együtt kell(ett volna) ünnepelni, nem kordonokkal és zártkörűen. Ez - egy igen egyszerű hasonlattal élve - nem névnapi házibuli hanem nemzeti ünnep. Az pedig, hogy az elit bizonyos tagjai méltatlanok e nemzet tagjaként ünnepelni és felvonulni, pedig lehet egyfajta magánvélemyény. Főként úgy felháborító a különködés, ha az állam pénzén történik... ("Megkopott" ünnep ünneplése, külön, zárt körben.)
Kordon és a népszerűség: figyelemre méltó, hogy tavaly Sólyom Lászó köztársasági elnök volt az egyetlen, aki a legminimálisabb testőrséggel, nyugodtan sétálhatott végig a Lánchídon, anélkül, hogy bárki megzavarta volna. És aki elítéli a nemtetszés különféle megnyilvánulásait, az egy pillanatra gondolkodjon el: vajon miért nem érzett senki késztetést arra, hogy a köztársaság elnökére tojást dobjon vagy akárcsak egyszer is lefújolja?
Ha pedig bármit is megygyújtani készülük, az inkább gyertya legyen, ne szemetes.
Egyéni, személyes megemlékezésem gyanánt pedig meghallgatom a Nemzeti dalt, hangosan.
Nekem nem megkopott az ünnep, immáron 3. éve mindig újat tartogat.
Végezetül pedig ismét reményemet fejezem ki, hogy:
"A magyar név megint szép lesz
Méltó régi nagy híréhez
Mit rákentek a századok
Lemossuk a gyalázatot." (Nemzeti dal)
