Nem szokás a címbe kérdőjelet tenni, mégis így fedi le érdemben az írás mondanivalóját.
A téma sokak számára érzékeny pont, így törekszem a kulturált, mégis az álláspontomat tükröző megfogalmazásra.

Mivel napjainkban sokszor előkerülő fogalom, így legtöbben ismerjük miről van szó, bár többnyire csak a roma kisebbség kontextusában kerül elő.
> A Magyar Nagylexikon így ír róla: "politikai történetfilozófiai elmélet, amely az egységes emberi fajon belül egyes csoportokat, emberfajtákat rangsorol. A történelem korai szakaszaitól létező jelenség, hogy egyes csoportok a más csoportba tartozók antropológiai adottságait, viselkedését, szokásait, erkölcseit, kultúráját - a sajátjukhoz viszonyítva- alacsonyabb rendűnek ítélik."
Ennek bővebb, definíciószerű, történelmi vonatkozásban is történő kifejtésére itt nincs lehetőség, itt csupán ennek aktuális kontextusait szemléltetném.

Egy felmérés szerint a magyarok 60%-a nem fogfadna be egy a felmérésben kitalált népcsoportot, a pirézeket. Persze némiképp ezt úgy állították be, hogy mi alapból elutasítóak vagyunk pusztán azért, mert nem ikertestvéreinkről van szó.
Természetesen ha már ismerünk egy bizonyos kultúrát, országot, akkor az adott állam kivándorló tagjairól is eldönthetjük, mennyire látjuk szívesen hazánkban, illetve mekkora létszámban.

(A határon túli honfitársainkat 96%-unk fogadná be. A kérdéssel a "Magyarabb a magyarnál" című írásomban foglalkozom.)

Rasszistának titulálhatnak, ha cigánybűnözéssel foglalkozunk, vagy a munkanélküliségi rátát velük is összefüggésbe hozzuk.
Hozzáteszem, pont annyira létezik cigánybűnözés, mint néger-, magyar, vagy esetleg bármilyen kisebbségi bűnelkövetési arány. Nem jobban és nem kevésbé.

Rasszisták vagyunk például, ha nem szívesen költöznénk valamelyik környékre, ha nem szállunk fel este 10-kor a buszra, vagy egyszerűen "csak" felrójuk honfitársunknak, hogy az ILLEM (íratlan etikett) Rá IS vonatkozik. Ettől már fajgyűlölők vagyunk, pedig csak annyi lenne a kérésünk, hogy halkabban beszéljen, halkítsa le a telefonját, vagy ne káromkodjon már annyit, valamint ILLESZKEDJEN BE a társadalomba.

Beilleszkedés: Nem tud, mert szerintük mi kirekesztjük, eleve lopósnak hazugnak tartjuk. Nem tudjuk elfogadni, mert szerintünk késel, mobilt üvölttet, segélyen él és nem dolgozik. Utóbbit a mi számlánkra írják, hogy nem hagyjuk. Pozitív példákkal találkoztam már becsületességre vagy munkára vonatkozóan, reményeim szerint lesz még erre példa.
Összegezhető röviden úgy is, hogy félünk egymástól. Legjobb védekezés pedig a támadás. De ez nem lehet(ne) magyarázat sok, mindkét oldalról elkerülhető konfliktusra!

"Szellemi színvonal": lenézzük őket, noha nekik az nem kirívóan alacsony, sőt lehet hogy természetes és elfogadott! Tény, hogy a környezet sokat formál az emberen. Ha NEM ELFOGADOTT az, hogy tovább kell tanulni vagy lehetőleg szerint jó munkát kell majd találni, addig nem lesz érték az adott közösségben az ezirányú törekvés. Sőt, lenézik azt!
Ennek megoldása lenne a "kisebbségi értelmiség" kinevelése lenne, mert őket, mint pozitív példákat lehetne állítani az adott közösség elé.

Politikai összefüggés: szoros kapcsolatba kell hozzam az antiszemitizmussal, amivel baloldali politikusaink dobálóznak szívesen. Ennek szellemében rasszistáznak le egy pártot, és állítják be szélsőséges eszméket képviselő szervezetként, noha ők is ELÍTÉLIK a szélsőséges párt biszonyos eszméit. Azt, amivel egyenlősítik őket!
Az "egyenlősítő" politikusok pedig nyíltan élnek a rasszizmus/antiszemitizmus divatos eszközével. A legsajnálatosabb, hogy még mindig pártjuk soraiban ülhetnek!
Az pedig, akire mondták a nemkívánatos jelzőket pedig olyan párt tagja, amely az ilyen kijelentéseket magának megengedő párttársat AZONNAL kizárná!

A kérdés érdembeni rendezéséhez vélemyényem szerint mind "normális" politikai erőkre, mind pedig egymás felé nyitott felekre volna szükség.