Aki ismer, vagy itt a blogon legalább egy írásomat elolvasta, az tudhatja, nem vagyok a mobilon kihangosított zene híve. Persze szeretem az okostelefonomat, hiszen tud videózni, fotózni, van rajta internet, lehet rajta dokumentumokat olvasni, sőt még írni is, mégsem a kihangosított mono gyér hangzásvilágú zenétől érzem magam menőnek, de a mobilomat sem. Ezt a formát, amikor a delikvens szándékosan nem használja a fülhallgatót, elnevezték cigányhifinek. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam, ...>hogy a hétvégén megjavított Videoton Europa Star magnómból és egy általam készített speciális összekötőzsinórból magyar hifit csinálok. Az ötletet egyik barátom születésnapja adta. Ugyanis elmondta, mely számokat szereti mostanában, én pedig tudtam, azok nekem is megvannak kazettán, a többit pedig lejátszom a már fent említett okostelefonomról. Hiszen a népszerű és ingyenes videóportál, a youtube azon is betölthető.

E csaknem négykilós magnóval és két barátommal kisétáltunk hát a Margitszigetre. Egyikük (aki nem ünnepelt) megjegyezte, hogy 2010-ben egy ilyen darabot kézben lóbálni finoman szólva a legkevésbé sem divatos. Miután a fél szigeten átsétáltunk, helyet foglaltunk a parton és kibontottuk a söröket, majd bátortalanul zenehallgatásba kezdtünk. Az első zeneszámokat újak és újak követték, a hirtelen jött furcsa mobiltelefon-magnó párossal pedig remek kívánságműsort rendeztünk.  Jelen volt tehát a születésnapos, a másik haver, a rádió-magnó, a kábel, és a mobiltelefon, élén a kezelőjével, azaz velem. Haverom tréfásan megjegyezte, hogy ennek a szerkezetnek olyasmi hangja van, mint a Sokol rádiónak. Akik mindkettőt ismerik, azoknak nem kell magyaráznom a különbséget, már csak azért sem, mert ezek a gépek funkciójukban, méretükben és hangzásvilágukban is jelentősen eltérnek egymástól.

Nehéz lett volna nem meghallani a jelenlétünket, a járókelők pedig a legmerészebb álmaikban sem gondolták volna, hogy a hangok egy mobiltelefonból egy Videoton magnón át távoznak. Akik a közelünkben tartózkodtak, az egyik számnál tetszésüket fejezték ki, és jónak titulálták azt. Aki az alsó partvonalon, a kőgáton sétált, és nem tetszett neki, a lépcsőn át távozhatott, de azt hozzá kell tenni, a feljárót mi, gépek és emberek foglaltuk el.

Nem sokkal nyolc után elérkezettnek láttuk az idejét annak, hogy távozzunk. A szabadtéri nagyérdeműnek így is bő egy és egynegyed óra jutott ebből a furcsa kombinációból, amivel fővárosunk leghírhedtebb busz-és villamosvonalain sem lehet találkozni. Ezt követően egy negyedik haver társaságában csocsózni mentünk, majd este tíz után ismét a szabad ég alatt kötöttünk ki. Helyszín a Petőfi híd budai hídfő, ahol is két szórakozóhely és két egyetem is megtalálható. Mi most a déli oldalra, és azon belül is az egyetem előtti padokra koncentrálunk, ugyanis oda tettük át a székhelyünket. És folytatódhatott az, ami a Margitszigeten is megvolt, beleértve a hangulatot. Szűk egy óra múlva aztán a néhol már igencsak hangosra sikeredett zenei kívánságműsornak vége szakadt, és hazaindultunk. A hazaúton haverom azzal poénkodott, megvásárolná ezt a Sokol-hangzásúnak titulált készüléket…