Valami egész furcsa világot élünk, amiről igen nehéz eldönteni, hogy a nagyvárosi lét velejárója-e, mindenesetre nyugodtan kimondhatjuk: valami nagyon nem stimmel ezen a fronton.

Egy hét, hat nap, ahol aztán tényleg mindent. Mindent, csak azt nem, ami tényleg letenné az alapjait valaminek, amit úgy hívnak, hogy a tartós kapcsolat kialakításának és működtetésének képessége. A postafiókomban (kíváncsiságból maradtam feliratkozva, részben e levélkék Áltudomány című posztjaim…

Ismét egy gyöngyszem, amin érdemes eltöprengeni, hiszen amíg emberek vagyunk, bizony mindig aktuális marad. És ha már egy blogbejegyzésben gondoljuk tovább, mi másról szólhatna, mint az oly egyszerűnek tűnő, ám a valóságban igencsak összetett kommunikációról? Merthogy

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer az alábbiak hallgatósága leszek. Még kevésbé hittem volna, hogy mindezt egy egyetem,és nem pedig egy középiskola árnyékszékén hallgatom majd meg. Végezetül pedig arra számítottam a legkevésbé, hogy éppen zárthelyi előtt leszek fültanúja ennek a kis beszélgetésnek.