Bandee blogja

ASD

2015. március 25. 11:53 - Névtelen betelefonáló

Ez egy monogram. Valaki, valakik jele. Azért ennyire egyértelmű, mert jelölt személy(ek) ezidáig egyedül döntött(ek) úgy, hogy egy frissen felújított, pontosabban rekonstrukció alatt álló külső kerületi útszakaszon élik ki magukat. Jelük lehet, hogy azóta nincs már fent, de névjegyük azért marad fontos, mert oda piszkítanak, ahonnan esznek. És mint tudjuk, ilyet állat nem csinál.

Ismét nem a hely vagy a személy, hanem maga a cselekedet a hangsúlyos. Ez utóbbi kapcsán két dolog jut rögtön eszembe, és ahogy írom e sorokat, rögtön felsejlik a harmadik.

Rögtön az első, hogy miközben a diplomások arányával vagyunk elfoglalva és sokan a társkeresés kritériumaként is megadják, nem jutunk el addig az alaptézisig, hogy ahonnan eszünk, oda nem piszkítunk. Ez nem menőzés, hanem elemi igénytelenség, sőt a gonoszság jele. Azért mert nekem nem jó, ne legyen másnak se. Erre áldozni egy egész életet, amikor az önismeret tucatnyi formája segíthet az egyén fejlődésében, egyenesen pazarlás. Úgy, ahogyan megválogattuk, mit fényképezünk egy tekercs filmre, rögzítettünk videóra, ezt is meg lehetne. Nevesül, hogy mivel vesszük tele életünk videoszalagját.

A második gondolat rögtön következik az első csokorból. Aki képes a sajátjába piszkítani az jó eséllyel nem képes-akarja megvédeni a hazáját. Negyvennyolcas és ötvenhatos forradalmárjaink is nagyjából olyan korúak lehettek, mint akik firkálni szoktak. (Összehasonlításul: a vasúti kocsikat összerondító rendőrkézre került fiatalok egyik legidősebbike 26 éves, eme "alkotó" tevékenységet pedig legtöbbször még tizenéves korban elkezdik.)

Szabadságharcosaink szervezetten, önfegyelemmel voltak képesek véghezvinni azt, ami bekerült a történelemkönyvekbe. Nem menőztek, nem "bohóckodták el", egyfajta fegyelemre volt szükség, ami megvolt bennük. És itt bár nagyvárosi, jó részben egyetemista fiatalokról volt szó, a falvakban élők sem azon gondolkodtak, hogyan lehet belerondítani abba, amit mások felépítettek. Sőt, mindkét történelmi esztendőben jobbítani vágyott az ország, nem pedig rombolni.

A harmadik „tényező”, hogy valakik ugyanekkora lelkesedéssel rongálták meg a 105-ös vonalán közlekedő, akkor újonnan vásárolt autóbuszt valamivel az Oktogon után. Itt azonban a jármű kamerája felvette őket, esélyt adva annak, hogy beazonosíthatóak legyenek, és valahogyan mégis lehetőségük nyíljon megérteni: ilyet bizony nem csinálunk. Azonban sajnos nincs annyi térfigyelő, ami képes lenne pótolni az emberi belátást. Mert anélkül még szakmát is nehéz lesz szerezni(ük)…

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr477303086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása