Bandee blogja

Az ostobaság határtalansága

2015. február 16. 18:07 - Névtelen betelefonáló

Általában nem jó első felindulásból megnyilvánulni, azonban vannak helyzetek, amikor mégis elnézhető – hátha egy jó blogbejegyzés születik belőle. Bár itt sem első, hanem mondjuk második-harmadik, ám kivételesen nem bízom rá teljesen az olvasóra mit gondoljon. Kezdve az elemi felháborodással, állatkínzás esetén ugyanis ez egy teljesen érthető és alighanem jogos reakció…

Vérző fejjel, összecsomózott szemeteszsákban, fuldokolva találtak meg egy kutyát Mezőtúron.

Az állatkínzás sokadik esetét azt hiszem, nem kell bemutatnom. hogy mit gondolok róla, azt is érzékeltettem.

„A zsákot egy járókelő vette észre. Azt mondta, látta, ahogy vastag fadoronggal összeverik a kutyát.

A videóból a járókelő szerencséjére megtudjuk, őt meglátván abbahagyták a cselekményt. Mert akkor a járókelő is hibás lenne abban, hogy nem lép közbe, és mint tudjuk, „vétkesek közt cinkos, aki néma”.

Menjünk tovább:

Gazdája, egy idős nő, akinek az állatmentők szóltak, hogy majdnem elpusztult. A kutya egyébként többször elszökött otthonról, bicikliseket kergetett a városban.

Tehát a kutya ki tudott szökni. Nem egyszer, nem kétszer. Csendben - és engedtessék meg hogy most kioktatóan - szólok: a kerítések javíthatók. A drótkerítések különösen. Tudom ezt onnan, hogy magam is nem egyszer megtettem már e műveletet a telken. Felelőssége van a tulajdonosnak, de róla kicsit később.

Aztán felelőssége van még a biciklisnek, járókelőnek. Hogy egy sem akadt közülük, aki állatvédőt, rendőrt hív és hazaviteti a kutyát. Mert ha egy egyenruhás sétál haza a négylábúval, az azért egy üzenet egy kisebb városban: tessék úgy tartani az állatot, hogy legyen elég élettere, ugyanakkor ne szökhessen ki. Mindez tehát nem történt meg, legalábbis nem tudunk róla.

Ám ha tovább vagy megnézik a videót, kiderül, hogy „disznóólszerűségbe volt bezárva az állat”. Azaz aki megsajnálta szegény idős kutyatulajdonost, hogy nem tudta megjavíttatni a kerítését, most az is elgondolkodik: talán mégiscsak több felelősség rejlik a háziállattartásban, mint valamivel megetetni a jószágot.

És végül térjünk rá arra a két gazemberre, aki képes volt erre a fent vázolt esetek valamelyike helyett. Mert ne gondolja egy percig sem az olvasó: köztünk járnak. Fel fogják lökni Önt a buszon, elgázolják a gyalogátkelőnél, vagy ami még inkább kitelik ettől a fajtától: úgy fog bevágni egy utasokat szállító jármű elé az autóval, hogy annak minimum vészfékezés, ha nem éppen baleset a vége – és nem ők lesznek a szenvedő alanyok. Ők csak megmutatják gyalog, két keréken, négy keréken. Ne akarják az útjukat keresztezni, mert ők az a fajta, akik szándékoltan gázolják el a szerintük szabálytalanul közlekedő gyalogost, amikor biciklire ülnek.

Amúgy pedig a törvény előtt olyannyira egyenlők, mint az olvasó vagy e sorok írója. Ha nagykorú állampolgárok és nincsenek a közügyektől eltiltva, szavazhatnak. Sőt, választhatók is! Ha eddig nem tették, ezután így (is) gondoljanak rájuk!

Egyenlők, de céljaik, céljaink mégsem azok. Menyivel nemesebb az a küldetés, amiről pont egy éve tartottak beszámolót egy középiskolában: magyar fejlesztésű űrrobotot küldeni a Holdra. Hónapok, ha elhúzódik, akkor évek fáradságos munkája, ami törekvés sokkalta nemesebb annál, hogy instant „igazságot szolgáltatva” agyonverünk egy már a paragrafusok által védett gerinces élőlényt. És hogy tudatosuljon: mindkettőt emberek csinálták, csinálják. Meg azt az áldozatos munkát is, ahogyan az állatokat mentik. (Nézzék meg a videót, a nyilatkozó állatmentő történetesen budapesti!)

Lehet mondani: ítélni Isten dolga. Ez így van. Azonban az állatok, vagy inkább bántalmazott élőlények iránti elfogultságom okán nem lennék jó lelkész sem pedig pap. Az ilyet aligha tudnám indulat nélkül gyóntatni. Pszichológusként sem hinném, hogy semleges tudnék maradni egy az alapvető emberi igazságérzetet borzoló kérdésben, ügyvédként pedig egyenesen elképzelhetetlennek tartanám, hogy képes legyek ezt, vagy bármilyen családi-párkapcsolati erőszak magatartásformáját, elkövetőjét védeni. Rövid zárásként csupán annyit tudok mondani: remélhetőleg összefutnak életük Lúdas Matyijával, aki az általuk okozott rosszat valamilyen formában, de háromszor adja nekik vissza…

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr87180777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása