Február 9: megint bombariadó van (mivel e sorokat este teszem közzé ezért csak volt) a debreceni Nagyállomáson. Azért írom, hogy megint, mert december 16-án valaki szintén szórakozott egyszer, pont akkor, amikor épp hazafelé tartottam hazánk második legnagyobb városából. Akkor negyven percet vártam, és összesen egy óra alatt végeztek is a bombakereséssel, persze szerencsére nem találtak semmit.

Valaki most is nagyon jól szórakozott. A vasúti közlekedést feltartotta, többezer embert kényszerített várakozásra. Csak mert neki olyanja volt. A pitiáner csínytevő mindezt kiegészítette azzal, hogy megírta, a volábuszpályaudvart is a levegőbe röpíti.

És hogy érezzék az ügy komolyságát, idézem az Index internetes hírportált és benne a levelet.

„A fenyegetés a megyei hírportálhoz érkezett egy freemailes címről, az alábbiakban szó szerint idézzük:

>> Bomba van elrejtve a debreceni vasútállomáson most ebben a percben ha nem érkezik oda valaki 60 percen belül felrobbantom az egész épületet adjátok le a rendőrségre és még az autóbuszállomáson is elhelyeztem egy bombát az is robbani fog 60 perc múlva és komolyan mondtam.<<”

Freemail és a központozás teljes hiánya. Legjobb lenne nem adni az ilyen gyermeteg egyedek szavára, de ha így tennénk, meglehet, hogy az állomás épülete valóban eltűnne a föld színéről, az pedig aztán tényleg kitolás lenne az utazóközönséggel, nem említve az esetlegesen kioltott emberéleteket, személyi sérüléseket, milliós károkat.

(Valaki 2011 december 16-án is jókedvében volt...)

Csak viszonyításképpen: Debrecen városát jóval több, mint kétszázezren lakják, emellett megyeszékhely, és mint olyan, igen nagy vonzáskörzettel bír, nem beszélve arról, hogy hányan tanulnak az egyeteme karain. Ebben a városban lehetséges az, ami talán kevés nagyvárosban: az egyetem épületei között húzódó parkban olyan csönd van, hogy hallani lehet a madarakat. Sőt, ez a rész olyannyira nem zajos, hogy akár még telefonálni is lehet az utcáról. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy Debrecen tiszta, gondozott, kulturált a tömegközlekedése, a belvárosát pedig nyugodt szívvel mutogatnám a turistáknak. Még az állomást is. Szocreál ide vagy oda, az épület kívül-belül tiszta, nincs megrongálva vagy összefirkálva, egyszóval régi ugyan, de – véleményem szerint – mondjuk a Keletivel és környékével szemben még mindig vállalható állapotú. (Na jó, az úttestet és a járdát föl lehetne újítani, de arról olvastam, hogy évek múlva egy multimodális csomópont megépítése keretén belül az egész környék megújulhat.)

Adott tehát egy vagy két hülyegyerek, aki bombariadókban leli örömét. Viszont miközben bosszankodunk, jusson eszünkbe: ha valaki igazán robbantani akar, az jó eséllyel nem fog előre szólni. Télen beöltözik egy jó vastag bundába, odaáll mondjuk a jegypénztárak és az újságos közötti közlekedősávba (képen az ajtó mögötti, nem látszódó terület), és teljesíti „küldetését”. Utána pedig oknyomozhatunk, hogy miért és hogyan, de akkor már késő lesz.

A „népharag” addig viszont egyet megtehet: felkutatja a fenyegetőt (e-mailes fenyegetés esetén az IP cím segíthet) és „elbeszélget” vele egy kicsit. Vagy megvicceli azzal, hogy azt mondja neki, otthon őt is egy bomba várja. Remélem, egyszer valaki megleckézteti ezeket a maguknak elismerést szerezni képtelen, nevüket nem vállaló, legfinomabb megfogalmazásban is fura humorú valakiket. Megérdemelnék.