Történetünk hősével, Kálmánnal (akit természetesen nem így hívnak), még hónapokkal ezelőtt kerültem "üzleti kapcsolatba" amikor is megnyert tőlem egy női karórát százhúsz forintért.

Az aranyszínű, amúgy túl nagy értéket nem képviselő szerkezetet még év elején vettem édesanyámnak, de amikor mondta, hogy nem látja rajta az időt, értékesítettem azt. Az eredetileg ötszáz forintért vásárolt szerkezetet az ausztriai Kálmán százhúsz forintért nyerte meg.

>

Gyorsan kiderült, hogy nem anyaországi, de becsülettel szólt előtte, hogy ugyan bár most elutalja az óra árát, de csak hetekkel később tudná azt átvenni.

Türelmes ember lévén elfogadtam a becsületes ajánlatot és megírtam neki, amennyiben nagyon nincs ideje, sem átvennie, sem kifizetnie nem kell a karórát, hiszen részemről automatikusan jár a pozitív értékelés. Meg aztán nem is akkora összeg, hogy ebből bármi probléma legyen.

Aztán mégis lett, és most önkritikát gyakorolva a kedves olvasónak bevallhatom, én mulasztottam.Ugyanis Kálmán (akit még mindig nem így hívnak) három hete jelentkezett e-mailben, hogy akkor ő most  jönne az óráért.

De nem ám akárhova, ő amúgy is a Ferenciek terén szerette volna átvenni, és ebbe a "részleges házhozszállításba" még anno magam is belementem. A hiba ott következett be, hogy eme levelére - szokásomtól eltérően - elfelejtettem válaszolni. Eltelt a csaknem három hét és valóban nem írtam vissza.

Akik ismernek, tudják, hogy nem űzök sportot ebből a műfajból. (Nem úgy mint az egyik kedves ismerősöm, akinek mindez - mármint a válaszok elmulasztása - rutinból megy, és közben olykor még győzködi is a másik szerencsétlent, hogy baráti, ismerősi kapcsolatukban ettől függetlenül hiba nincsen és az attól még megvan és jól működik.)

Kálmánunk bő két hét elteltével felháborodott hangú levélben követelte az előre kifizetett óráját, amit én nem erőltettem, hogy fizesse ki előre, de ő önként mégis megtette azt.

Fenyegető levelében feljelentést és negatív minősítést helyezett kilátásba.

Több se kellett nekem, azonnal visszaírtam, hogy

1. rámszólhatott volna telefonon (is)
2. Ha kéri, visszakapja a pénzét
3. Kijöhet Újpestre
4. Csekély összegért balhézik
meg még további két pontban mellékeltem válaszaimat.

Innentől az is baj lett, hogy gyorsan reagáltam, de talán a legnagyobb problémája az lett, hogy a világra, és hogy magyarnak születtem. Ugyanis osztrák üzletfelem elhordott mindennek, hogy ő ajándékba szánta az órát, ez a harmadik olcsó termék, amit megvesz, és hogy a magyarok átverik, nem tudja átvenni a fillérekért nyert áruit, mert mi azt nem tesszük neki lehetővé.

Meg hát ő aztán nem telefonál, mivel mi, magyarok megbízhatatlanok vagyunk, ezért minden ügyletet írásban intéz. Azt is tudatta még magáról, hogy Újpesten csak munkaidőben fordul meg, amúgy pedig ő este hat után már nem jön a külvárosba...

És itt kellett belátnom, számára ez már nem adásvétel. Több annál. Afféle harc ennek a visszamaradott országnak a polgáraival, azon belül pedig velem. Ettől a ponttól fogva immáron nekem lett igazán elegem.

Ha jóban lennénk, talán nem vettem volna zokon a kritikát. De úgy, hogy a viselkedésével lépten-nyomon érezteti, hogy a hitelességem számára olyan, mint a szegedi ellenőrnek az ottani villamoson kezelt BKV vonaljegy, szimpla magyarutálatnak tűnik. Meg is írtam neki, hogyha nem bízik meg bennünk, javaslom, a továbbiakban olyanokkal kereskedjék, akik iránt töretlen a bizalma, meg amúgy is, az őt ért esetleges korábbi sérelmekről nem én tehetek egy személyben.

Erre három napja nem reagált, de még ugyanebben a levelében reményét fejezte ki, hogy az év végén - amikor is őfelsége az egykori monarchia magyar felségterületére téved - itthon leszek.

Tartván attól, hogy esetleg e levelem nem ért célba, megírtam neki azt is, hogy az óra immár elemcserére szorul, amit elvégzek, és bizalmatlansága okán fényképekkel dokumentálom a rendszerit órások által végzett nemes műveletet. A végére pedig azt is odaírtam, hogy bár magam is sokszor illetem  kritikával az embereket, ebben a hazában élek, és minden amit itt teszek, vagy nem teszek, ezt az országot szolgálja. És az ő hozzáállását ennélfogva igen rossz néven vettem.

Ezek után kíváncsian várom, mit ír vissza.

(a bejegyzés valamint a kép okostelefonnal készült, a korrektúra és az utolsó bekezdés pedig számítógépen)