Bandee blogja

Letöröltek 2 - a gyalázkodó

2011. november 21. 18:35 - Névtelen betelefonáló

 

Nemrégiben két ismerősöm is úgy döntött, "megválik tőlem". Persze két sima törlés önmagában még nem lenne hír, ha az illetők nem lennének meggyőződve a saját maguk fennsőbbségéről, de legalábbis igazáról, továbbá nem viseltetnének mély megvetéssel e sorok írója iránt. Mert minden valószínűség szerint erről is szó van. Tegyük hozzá gyorsan, a történetben semelyik fél sem ártatlan, a véleménykülönbségeink pedig oly erősnek bizonyultak, hogy ők jobbnak látták megnyomni a törlés, vagy inkább stílusosan az unfriend gombot.

>

Ugorjunk majd két évet az időben, egészen az iwiw-korszakig. Ugyanis az előzmények még itt és ezen a közösségi portálon történtek. Nevezett hősnőnk, akit akkor még eredeti nevén találhattam az ismerőseim között, egyik nap a következő kijelentést tette: "minden pasi egy nyomorult, öntelt féreg". Ízlelgessék. És most még egyszer, hátha ismerős az analgógia: “minden pasi egy nyomorult...” Ebben, a "minden nő kurva" típusú kijelentésben benne volt és benne van a keserűség, az olthatatlan harag, amit ő akkor a (fizikailag) erősebb nem tagjai iránt érzett.

Ezzel önmagában még nem is lett volna baj, ha nem azt írja, hogy minden, vagy pedig nem háromszáz ismerősével osztja meg ezt az életreszóló bölcseletet.

Nőismerősei vigasztalása mellett utaltam rá, hogy az ő saját, sorozatos rossz választásairól a férfitársadalom többi tagja bizony nem tehet. Mert ha kötekedni akarok (és inkább ezt tegyem, mint személyeskedjek), azt is mondhatom, hogy ezzel a kijelentésével bizony az ötvenhatos forradalmárokat vagy a munkájukat kiválóan végző férfi orvosokat is minősítette. Nem mindegy.

A félreértést elkerülendő: a maréknyi normális kivételről nem tett említést, különben ez a bejegyzés nem született volna meg.

Persze nyilván nem a fenti példáimban felsoroltakra gondolt, hiszen később amolyan mi közöd hozzá stílusban odavetette, a fiúbarátai voltak a ludasak. Sajnos onnantól, hogy kiokádta mérgét a közösségi háló üzenőfalára, közöm lett hozzá, pedig tényleg nem akartam.

Nem baj, kikértem hát a normálisak nevében. Az egyébként részemről kulturált vitában ő szinte végig durva volt, szerinte pedig valószínűleg én voltam az utolsó szemét senki, aki beleszól őnagysága dolgaiba. Eszerint is viselkedett, korábbi állításán továbbra sem finomított, az pedig, hogy két-három nap múlva elnézést kérjen a férfitársadalom azon normális tagjaitól, akik ismerősi körét képezik, meg sem fordult a fejében.

Legutolsó levelére, amiről úgy sejtettem, hogy további támadás és gyalázkodás lesz,  (innentől már nem számítottam semmiféle önkorrekcióra tőle) nem válaszoltam, a vele való üzenetváltásokat nemes egyszerűséggel letiltottam. Tettem mindezt azért, mert ismerem magam és az igazságérzetemet.

Ugyanis volt egy olyan célom, hogy jelen esetben ne érezze, ne érezhesse, hogy igaza van. És bár egy idő után magam is elunom a vitát, megpróbálok nem tágítani. Ennek oka az a pszichológiai tény, hogy egy adott viselkedésforma mindaddig megerősítést nyer, ameddig azt valaki szóvá nem teszi. Magyarul én mindaddig fogok például az utcán köpködni, amíg legalább egy ember rám nem szól ezért. Ő is büntetlenül gyalázkodik, pusztán azért, mert az adott barátai vélhetően valami jogosan kifogásolhatót tettek vagy éppen nem tettek, vagy uram bocsá' - Csernusosan szólva - nem voltak férfiak.

Hangsúlyozom, nem a haraggal vagy annak tényével volt bajom, az érzelmek jogosságához nem férhet kétség. Megtehette volna, hogy a hozzászólóknak küldött privát üzenetben kipanaszkodja magát. Azt is megléphette volna, hogy nekem, mint független személynek írja le a baját, vajon mit gondolok az előzményekről, ha már az ő kijelentését elítéltem.

Néhány hónap múlva volt egy amolyan nem hivatalos osztálytalálkozónk, amire ő is eljött. Onnan tudtam, hogy haragszik, hogy távozásomkor nem köszönt el. Mivel az asztal két átellenes végén ültünk, így addig sem beszélgettünk, érthető okokból ezt egyikünk sem kezdeményezte, bár ha hozzám szólt volna biztosan nem küldöm el melegebb éghajlatra, elvégre élőben is lehetősége lett volna tisztázni a dolgokat.

Azóta már megvolt a hivatalos találkozó is, amin nem tudtam résztvenni, mert egy másik programra voltam hivatalos, ami azt megelőzőleg betegség miatt maradt el.

A találkozó után kisvártatva letörölt. Először gondolkodtam, hogy nem én tettem-e meg ami még a gyalázkodása után közvetlenül jogos lett volna, de akárhogy próbáltam is visszaemlékezni, nem jutott eszembe a törlése dátuma. Nem juthatott, hiszen nem is távolítottam el az ismerőseim közül. A magam részéről ugyanis úgy voltam vele, ha akkor nem tagadtam meg az ismeretséget, az később már nem lett volna indokolt. Bezzeg neki az volt. Ezek után pedig annak is örüljünk, ha e sorok után nem áll valami bosszút. Aki így viselkedik, attól ugyanis kitelik.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr913401645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

squirrel_ 2012.05.14. 14:20:53

Szia!

szerintem feleslegesen borultál ki.
ezt most nem sértésnek szántam, csak nekem úgy tűnik, hogy nagyon felhúztad magad a semmin.
másrészt nekem pont ezért nincs fb account-om, mert akárhány fb-os havert ismerek, azok minden ilyen apróságokon túráztatják magukat hogy valaki kiírt valamit, valaki erre azt reagálta hogy... mire én blokkoltam a kommentjeit, ő meg az enyémeket, majd töröltük egymást (aztán jönnek nekem elmesélni ezeket a 'kalandokat', én pedig nem értem ezt az egészet).

mit érdekel téged ez a két csaj?
ilyen sok szabadidőd van?
annyi értelmes dolgot lehetne csinálni...
nem támadlak, csak mondom.
süti beállítások módosítása