Aki a fővárosban tömegközlekedett már, bizonyára találkozott vele. Aki pedig rendszeresen, annak pedig nyilván vannak hasonló élményei.

 A legrégebbi eset több mint egyéves, a legutolsó pedig körülbelül négy hete történt a 4-es 6-os villamospótló buszon. Éppen Budára tartottunk a Petőfi hídon át, amikor is odaért hozzám egy enyhén alkoholszagú hajléktalan, újsággal a kezében. Ezt próbálta meg „árulni”, mikor én következtem a sorban. Az autóbusz, de egyáltalán egy jármű az a hely, ahonnan az ember nehezen tud hova menni, ha akarata ellenére zaklatják, kéregetnek tőle, vagy egyszerűen egy büdös utastárstól szeretne odébb húzódni. Emberünknek ezért udvariasan szóvá tettem, hogy ez egy busz, és egy aluljáróban nagyon szívesen adnék neki, de ide az emberek (nagy többsége) jeggyel/bérlettel száll fel, és legyen szíves itt ne itt folytassa tevékenységét. Nem értette, mi kivetnivalót találok abban, hogy a bérletem árában már a kéregetés is benne foglaltatik. Röviden említem meg azt a tényt, hogy az utazási feltételek szerint a koldulás tilos, és érvényes jeggyel kéne, hogy rendelkezzen. A menetjegye nyilvánvalóan nem érdekelt, mindössze arra próbáltam felhívni a figyelmét, hogy a busz nem aluljáró, és a kéregetésnek nem a járművön van a helye. Talán azt hitte, miatta, de eközben megérkeztem a célomhoz, és leszálltam.

A 3-as metrónak van egy rendszeres vendége. Mindez annak ellenére, hogy utazásaink során akár négyszer is fel kell mutatni a bérletünket, azaz bemeneti ellenőrzés van a bliccelők és többek között a kéregetők kiszűrésére. A cigányasszony gyerekkel a karján járja végig a szerelvényt, és csak remélni lehet, hogy nem a koldusmaffiának gyűjt a bérletvillantó utasoktól, mert ennél undorítóbb dolgot keveset tudok elképzelni.

Egyszer a bkv figyelő blogon egy hozzászólásomban írtam hősnőnkről, amikor egy metróvezető hölgy, aki addig sosem ragadott billentyűzetet, erre reagálva megírta, hogy nem egyszer látta már a nőt a gyerekkel, és többször is szólt már annak érdekében, hogy az utasokból megélni szándékozó gyermekes polgártársunkat ne engedjék le. Ám az előbb említett járművezető egyszer azt látta, hogy a Lehel téren a kitiltandó személy a biztonsági őrrel beszélget, azaz kitessékelésről szó nincs. Történt mindez a peronon, mi pedig bőszen mutogatjuk a bérletünket...

Hőseink néha a villamosra is feltévednek. Egyikük nagyjából három hónapja találta alkalmasnak az 1-es villamost arra, hogy amíg utazási célját eléri, bevételhez jusson. „Természetesen” hol másutt, mint a járművön. Itt sem aratott sikert. Igaz, a kocsiban kevesen voltak, és ismét úticélom előtt egy megállóval botlottam bele emberünkbe. Az elhatározás itt született meg, hogy a legközelebbi alkalmat (amire a villamospótlón került sor) már bizony szóváteszem.