Egy idő után ismét a Kossuth tér következik a politika metróállomásainak sorában. Csakhogy most nem tüntetés céljából. Mi, magyarok, ha más nem, hát az elmúlt négy évben megtanultuk, hogy tüntetni csak valami népbutító célért, anarchiáért lehet, és soha egyetlen megmozdulás sem akart még pozitív változást széles e hazában. Szép számmal élnek köztünk olyanok, akik 1956-ot ellenforradalomként tanulták, de a kortársaknak sem kell aggódni, a baloldal politikusai és médiumai megtanították nekik is, hogy ami hazánkban létezik, az mind ellenforradalom.
Egyszóval már jól tudjuk, hogy minden, még a legbékésebb tüntetés is megvetnivaló, és hogy képzeljük. Főleg a Kossuth téren. Őszöd hőse is megmondta, bár ő még „megengedte”:
„Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.”
De most nem azért gyűlünk össze. A politika egy napra tényleg kivonul az utcára. Direkt. Szándékosan. Most kiviszik. Hogy lássuk, ezután nem felettünk, hanem nekünk, értünk szól ez az elmúlt években lejáratott, kétes hírnevű, súlyosan korrumpált valami. És hogy ezután nem ilyen lesz. Szombaton közösen nyomjuk meg egy ország Start gombját. Vagy inkább restartot. Kihozzák ezt a nagy gépet a vitrinből, odaengednek hozzá, és azt mondják, hogy mi, mezei felhasználók, csakhogy a miénknek érezzük, érintsük meg egy pillanatra.
Megtanultuk, megtanították, hogy e tér, ahová most négy évig legitim módon kiállhatunk, a szélsőségek, a szélsőjobb, a fasizmussal egybemosott nácizmus, a gyűlölet, az anarchiára való törekvés tere. Most kiHÍVNAK oda bennünket. Az a népet, amely szombattól immáron hivatalosan se nem rasszista, se nem antiszemita, és már egyáltalán nem szélsőséges. Ugyanarról a nemzetről beszélünk, amelyik nem olyan rég még valamennyi jelzőt, beleértve a fasisztát meg a nácit is, egyszerre tudhatta magáénak. Érdekes, egy kormányváltás után már nem olyan „rossz” és „gonosz” a nép, mint annak előtte volt. Tehát lehet, hogy mégsem bennünk volt a hiba...
Széchenyi, a valódi reformer szavaival szólva „minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel”. Úgy néz ki, most jobbat érdemlünk. De ők is meg akarnak érdemelni minket. Legalábbis így indítanak. És ez, valljuk be, szokatlan és pozitív kezdeményezés. Egyáltalán nem kényszer. Aki akar, elmegy a hétvégén, aki nem akar, az nem. Most nem az igazunkért vagy az igazságtalanságok ellen „harcolunk”. Ezúttal szokatlan dolog történik. Nép és politika valóban találkozik. A népből pedig végre hazaszerető nemzet lehet, nem pedig negatív jelzők gyűjteményének maszlaga, amit már annyian megszoktunk...
