Vannak köztünk olyanok, akik úgy tűnik, mintha másik idősíkon vagy valóságban élnének.Először azt hittem, rosszul látok, mikor hétfőn elolvastam ezt:

>

”Az ......@.....hu alkotói által készített paródia film az Orbán-kormányról, megnézhető a Piroslap-on! Jó szórakozást!”

Jól olvasták, az Orbán-kormányról. Arról ami szűk nyolc éve nincs. Azonban az üzenetet megjelentető user látszólag úgy hiszi, a Fidesz van hatalmon, és nem csupán hatalmon van, újbóli erővel szándékozik visszatérni. E metódus szerint nem is távozik, hiszen nem is távozott.

Nézzük tovább!

„Az ...@....hu alkotói Széchenyiről forgatnak szuperprodukciót 1800 Ft-ból. A film a Hídember című film paródiájának is felfogható. No persze görbe tükröt állít az Orbán-kormány működése és kommunikációja elé.” (piroslap.hu)

Ha jól értem ugyebár, nyolc évig és azelőtt is a narancssárgák „profi” kommunikációját élvezhettük. A „kiváló” sikeres kölcsönös értelem-megértés (gyk.: kommunikáció) részét képezi és a jobboldal számlájára írhatő példának okáért Őszöd, vagy a reformnak álcázott megszorítások kommunikálása is. De vehetjük a mostnában terjesztett rémhíreket is. Mindeközben két nagy probléma is van: nem az Orbán-kormány van hatalmon, hogy tükröt kelljen elé tartani. A másik, hogy a baloldali kormánnyal pedig lehet ugyan próbálkozni, de aki a tükröt egyáltalán csak az ajtóig is elcipeli, arra könnyen rásütik a szélsőjobboldali bélyeget.

Apropó nemzeti értékeink: eszerint gróf Széchenyi István személye és munkássága ezernyolcszáz forintban kifejezhető és filmre vihető. A VALÓDI reformok (úgy mint kaszinó építése, Lánchíd, vagy a jeles történelmi személyiség gazdasági munkái (Hitel, Lovakrul) ezernyolcszáz forintot érnek. Ennyiből kiválóan be lehet mutatni. A film egyébként bő félórás, viszont az „ajánlója” nem csinált kedvet ahhoz, hogy meg is nézzem. Arra pedig csak mellékesen hívom fel a tisztelt user figyelmét, hogy mai „nemeseink” nem befektetnek, hanem elvonnak és zsebretesznek. Széchenyi ennek pont az ellenkezőjét csinálta. Befektetett, létrehozott, alkotott, hogy majd az megtérül. Van, akinek csak ezernyolcszáz forintban. Egy mobiltelefon-töltő vagy egy ebéd árában. Ugorjunk.

Egyenesen északi szomszédainkhoz:

„Magyarországon olyan hadgyakorlatot rendeztek, amelynek célja a Dunán való átkelés gyakorlása volt, a magyar hadsereg valamennyi fegyverneme részt vett, Dél-Szlovákiát (gyk: Felvidék) pedig elárasztották a magyar hírszerzés tisztjei, mondta egy interjúban a Szlovák Nemzeti Párt elnöke (hétfőn).” (index)

Aki e pártelnök nevét nem ismerné, nyugodtan leülhet egyessel. Hétfői termés ez is. Újabb eltévelyedett Pongrácz gróf, mindössze annyi különbséggel, hogy Mikszáth regényének hőse jóindulatú bolondos ember volt, e politikusból és a wiw-userből a jóindulat hiányzik, az időben eltévelyedés azonban megvan.

Kicsiny országunk hadserege tehát olyan nagy és erős, hogy azt már nemzeti rockzenekaraink sem képesek megénekelni. Szükségtelen idéznem a Kárpátiát, hiszen ezek a „dunai hadgyakorlatok” és a „beépült hírszerzők” a valaha élt és megénekelt történelmi hősöket is felülmúlják így 2010 elején. A szlovák poltikus szájából azonban nem csak ez az egy gyöngyszem hangzott el. Alig négy éve azt találta mondani, hogy tankokkal kellene lerohanni Budapestet. Akkori nyilatkozata idején is tévedésben élt: ittas állapotban úgy hitte, saját választókerületében mondja ezt híveinek, és nem pedig Pozsonyban tartózkodik. Ott a helyet tévesztette el, hétfőn pedig már a századot.

Vajon Slota szerint mekkora hadseregünk lenne, ha nem a Fidesz, hanem Vona tanár úr készülne kormányalapításra? Alighanem újabb kalandozó hadjáratokba foghatnánk. És ha már itt tartunk, nem csupán megháromszoroznánk hazánk területét, hanem még ki is bővíthetnénk! Ilyenkor a híres nacionalista (pontosabban soviniszta, a két szó teljesen mást jelent!) politikust jó volna varázslónak képzelni, aki aszerint méretez nekünk hadsereget, melyik hazai párt készül kormányt alakítani.

Mert így most úgy tűnik, eltévedt az időben. Ahogyan a wiw-felhasználó, és Pongrácz gróf is. Három, dimenziót tévesztett ember, közülük egy azonban könyvszereplő. Talán ha a másik kettő is csak papíron létezne, és jelen személyük csak ihletet szolgáltatna egy írónak párszáz év múlva, jó lenne. Viszont rosszak nélkül a jót nem tudnánk értékelni...