Piac és magnó
Vasárnap (egy kocsmalátogatós és Tescos baráti találkozó után) kimentem a Verseny utcai piacra.
>
A Dakar-rajt miatt terelés volt, a buszon való majd 40 perces ácsorgás nem tett túl jót, a terelt szakaszon a menetszél is kb 0 volt. Leszálltam előbb, kerestem egy ATM automatát, majd a piac felé vettem az irányt. A bejárathoz közeledve éreztem, hogy kisebbségbe kerülök tekintettel a vásárlók és az árusok etnikai összetételére. Azt azonnal észrevettem, hogy az emberek szívesen állnak meg az út közepén. Lehet őket átugrani vagy megkerülni.
Nem feltétlenül jó, hogy a használtcikkek között néhány új dolgokat árusító (csökkentett választék magasabb áron) kínai is helyet kapott, hiszen ez egy használtpiac. (Azért a ceruzaakkut csak odaadta 400-ért 500 helyett).
Már kezdtem nem sok reményt fűzni látogatásomhoz, mikor megpillantottam egy főként rádiókból és magnókból összetevődő "standot". Több se kellett, nekiálltam nézelődni. A tulajdonos udvariasan állt szolgálatomra, én pedig végigkérdeztem néhány készülék árát.
Kipróbáltam kettőt (a mono Sony csak nem akart elemről megszólalni), végül a bekapcsolt mintadarab mellett döntöttem. (Az, hogy abból szólt a rádió, csak később tűnt fel.) Elkértem, kipróbáltam, góliátelem volt benne.
A magnó ajtaja rendben kinyílt. (Próbáltam már olyat aminek nem, úgyhogy pozitívum). Orsókon megvizsgáltam a csévélőerőt, majd a kuplungot. -> Rendben, kazetta be. Elindítottam, megfelelő(!!) sebességgel szólalt meg az általam vitt tesztfelvétel. Tekerés működik, egyátalán nem nyávog.
Nosza kérdezem elvihetem-e 2000 helyett 1800-ért. A válasz igen volt, most pedig letakarítva, szervizkönyvezve, felcímkézve virít a polcomon. Kicsit kopott, de kíválóan működik. Úgy döntöttem, egyelőre nem szedem szét, ami nálam igen nagy szó.
