Koszol a diák avagy a gipsz története
Azon, hogy fél 9 előtt nem történik semmi érdemleges eme helyen szombaton, már meg sem lep. Az viszont már igen, hogy nehezen tudnék munkát találni a hidegcsarnokban. Sok volt a vevő, úgyhogy ne legyünk kritikusak.
Történt azonban nem sokkal 10 előtt, hogy az út közepén lévő 3 raklap tetejről lepakoltam a Rigipset is, de rajta maradt egy hibás, 5 kg-os kis gipsz, kiszakadt zacskóval...
Raklap az udvarba hátra ki való, hibás termék meg ugye a szemétbe. De az élet nem egyszerű, ld a fejleményeket.
>
Kivittem, az út az áruátvételen vezet kifelé. Na onnan szóvátették, hogy én összekoszolom azzal a poros gipsszel az áruházat meg az áruátvételt, 10 osztály hordja ki a szemetét, nejlonját oda, de hogy miért nem raktam alá zacskót. (Talán mert nem volt.)
Ez nem oké, más tartja a hátát 10 osztály helyett, kap a fejére és baromi kellemetlen. Megértem. De nem tehetek róla, nem szemetelek direkt.
A gipszet ki kellett volna írni, hogy selejt, fénymásolni, papírt az őrnek bemutatni, majd a terméket elegánsan elhelyezni a "kommunális hulladék" kukában. Minderről nem tudtam, meg arról sem, hogy mielőtt kiviszem a vevőtérben feleslegessé vált raklapot, tegyem már le róla valahova, és ne vigyem ki!
Letettem a kuka mellé. Szóltam az osztályon. (Nem mondta, hogy azt is... Tán az útba tegyem vagy ajókhoz?) Semmi gond, kérdezte, hova vittem. Udvarra, a kuka mellé - volt a válasz.
Eme remek adminisztráció után a kiszóródott gipsz a kukába kerülhetett.
Igen ám, de "összekente" a felső raklapot, amin volt (meg a nadrágomat). Mindkettőt leporoltam a munkáskesztyűvel. Utána volt még dolgom virágföldes raklappal is, de ott már igénybe vettem a seprű-lapát kombinációt is.
A kritikus hangokat elkerülendő: 5.alkalommal voltam ott, ezt sem ismertem még eddig. Egy nap alatt lehetetlen lenne bármilyen munkahelyet és munkkakört megismerni.
Eddig kétszer egymás után még egy osztályon sem voltam.
Következő történet a festésről szól majd. (A mai napot az is színesítette. Szó szerint).
Történt azonban nem sokkal 10 előtt, hogy az út közepén lévő 3 raklap tetejről lepakoltam a Rigipset is, de rajta maradt egy hibás, 5 kg-os kis gipsz, kiszakadt zacskóval...
Raklap az udvarba hátra ki való, hibás termék meg ugye a szemétbe. De az élet nem egyszerű, ld a fejleményeket.
>
Kivittem, az út az áruátvételen vezet kifelé. Na onnan szóvátették, hogy én összekoszolom azzal a poros gipsszel az áruházat meg az áruátvételt, 10 osztály hordja ki a szemetét, nejlonját oda, de hogy miért nem raktam alá zacskót. (Talán mert nem volt.)
Ez nem oké, más tartja a hátát 10 osztály helyett, kap a fejére és baromi kellemetlen. Megértem. De nem tehetek róla, nem szemetelek direkt.
A gipszet ki kellett volna írni, hogy selejt, fénymásolni, papírt az őrnek bemutatni, majd a terméket elegánsan elhelyezni a "kommunális hulladék" kukában. Minderről nem tudtam, meg arról sem, hogy mielőtt kiviszem a vevőtérben feleslegessé vált raklapot, tegyem már le róla valahova, és ne vigyem ki!
Letettem a kuka mellé. Szóltam az osztályon. (Nem mondta, hogy azt is... Tán az útba tegyem vagy ajókhoz?) Semmi gond, kérdezte, hova vittem. Udvarra, a kuka mellé - volt a válasz.
Eme remek adminisztráció után a kiszóródott gipsz a kukába kerülhetett.
Igen ám, de "összekente" a felső raklapot, amin volt (meg a nadrágomat). Mindkettőt leporoltam a munkáskesztyűvel. Utána volt még dolgom virágföldes raklappal is, de ott már igénybe vettem a seprű-lapát kombinációt is.
A kritikus hangokat elkerülendő: 5.alkalommal voltam ott, ezt sem ismertem még eddig. Egy nap alatt lehetetlen lenne bármilyen munkahelyet és munkkakört megismerni.
Eddig kétszer egymás után még egy osztályon sem voltam.
Következő történet a festésről szól majd. (A mai napot az is színesítette. Szó szerint).
