Boldogok a lelki szegények...
A cím alapján ne valami egyházi témára gondoljunk, az alábbi történet alapján nyugodtan használhatjuk ezt profán világunkban is.
Mai napon adódott, hogy úgy döntöttem, megnézem az egyetemi sportnapot Kamaraerdőben.
A kijutáshoz a 41-es villamost vettem igénybe. (ennek még lesz jelentősége). A jármű köztudottan végighalad a Fehérvári úton.
> Megállóhoz (és lámpához) érkeztünk, ott kijjebb valahol, Albertfalva kitérő után. Dübörgő zene (és motorhang) hallatszott be a villamos ablakán (meleg volt, így eléggé hülyeség lett volna zárt ablakokkal utazni).
Felpillantottam Metro újságomból, milyen autó produkálja ezt, minek van ilyen "csodás" hangja és gazdája. Az eredmény megdöbbentő volt: új sötétzöld 3ajtós Swift.
Felnéztem az újságból, ez meg honnan jött. Zene elhallgatott, véget ért a szám. (vagy csak csúnyán néztem ki az ablakon?)
Fiatal, nálam néhány évvel idősebb sofőrje visszanézett és leginkább furcsállta, hogy milyen az már, hogy egy villamosból kinéz rá egy kb korabeli újságolvasó egyén. Na aki villamoson ül, sikeres nem lehet, gondolta, és amikor elindult, búcsúzásul (gondolom azért, mert tekintetemmel furcsállni merészeltem "menő" fellépését), kilendítette középső ujját a teljesen lehúzott ablakon.
Jó eséllyel nekem és az újságomnak szólt a kedves üzenet: aki villamoson ül és olvas, sikeres ember nem lehet.
Csak ő: vegyél autót, rádiót, üvölttesd mindkettőt! Na, az valami. Erre mondom én: Boldogok a lelki szegények...
Az a véleményem, hogy az ilyen "szegény" nem méltó arra, hogy annak a villamosnak a segítségével amelyen ÉN utazom, betegye a lábát Budapest egy még tőle és hasonló fajtájától jószerével háborítatlan szegletébe.
Maradjon csak ott, ahol van. Kár, hogy a villamos volt a lassabb, és nem tudtam viszont üdvözölni, de gondolom piciny agyában indulás közben ez is megfordult...
Mai napon adódott, hogy úgy döntöttem, megnézem az egyetemi sportnapot Kamaraerdőben.
A kijutáshoz a 41-es villamost vettem igénybe. (ennek még lesz jelentősége). A jármű köztudottan végighalad a Fehérvári úton.
> Megállóhoz (és lámpához) érkeztünk, ott kijjebb valahol, Albertfalva kitérő után. Dübörgő zene (és motorhang) hallatszott be a villamos ablakán (meleg volt, így eléggé hülyeség lett volna zárt ablakokkal utazni).
Felpillantottam Metro újságomból, milyen autó produkálja ezt, minek van ilyen "csodás" hangja és gazdája. Az eredmény megdöbbentő volt: új sötétzöld 3ajtós Swift.
Felnéztem az újságból, ez meg honnan jött. Zene elhallgatott, véget ért a szám. (vagy csak csúnyán néztem ki az ablakon?)
Fiatal, nálam néhány évvel idősebb sofőrje visszanézett és leginkább furcsállta, hogy milyen az már, hogy egy villamosból kinéz rá egy kb korabeli újságolvasó egyén. Na aki villamoson ül, sikeres nem lehet, gondolta, és amikor elindult, búcsúzásul (gondolom azért, mert tekintetemmel furcsállni merészeltem "menő" fellépését), kilendítette középső ujját a teljesen lehúzott ablakon.
Jó eséllyel nekem és az újságomnak szólt a kedves üzenet: aki villamoson ül és olvas, sikeres ember nem lehet.
Csak ő: vegyél autót, rádiót, üvölttesd mindkettőt! Na, az valami. Erre mondom én: Boldogok a lelki szegények...
Az a véleményem, hogy az ilyen "szegény" nem méltó arra, hogy annak a villamosnak a segítségével amelyen ÉN utazom, betegye a lábát Budapest egy még tőle és hasonló fajtájától jószerével háborítatlan szegletébe.
Maradjon csak ott, ahol van. Kár, hogy a villamos volt a lassabb, és nem tudtam viszont üdvözölni, de gondolom piciny agyában indulás közben ez is megfordult...
