Gyalogos és autós A közlekedés kultúrája 5 -kultúrák találkozása
A gyalogos közlekedésről is érdemes szót ejteni, hiszen az elmúlt években ez is változott, méghozzá negatív irányba.
> Ma már - bevett gyakorlat szerint arra sem divat tekintettel lenni, akinek csomagja van. Elvárják, hogy az térjen ki az útból, aki visz magával valamit. Legyen szó akár bőröndről vagy csak szatyrokról. A bőröndös "változatot" csak hallomásból ismerem, és az alany sajnos azt tapasztalja, hogy kis híján fellökik, bőröndöstül.
> Ma már - bevett gyakorlat szerint arra sem divat tekintettel lenni, akinek csomagja van. Elvárják, hogy az térjen ki az útból, aki visz magával valamit. Legyen szó akár bőröndről vagy csak szatyrokról. A bőröndös "változatot" csak hallomásból ismerem, és az alany sajnos azt tapasztalja, hogy kis híján fellökik, bőröndöstül.
Erre kiváló példa volt - talán 2006-ban - a gyors 7-es, amivel a Kelenföldi pályaudvarról mentem a Keletibe - lévén onnan indul a 30-as busz, tehát aluljárózni, lépcsőzni nem kell majd 8 nap csomagjával. A leszállás bajos lett volna, hiszen más is csomaggal utazott. Más megoldást nem látván leraktam utastársam csomagját, majd a sajátomat, bár utólag nehezen tudom elképzelni a jelenetet, hiszen mindkét utazótáska súlya erősen 20kg körül volt.
Másik tipikus eset amikor mindenki UGYANABBÓL az irányból szándékozik kikerülni a másikat. Többéves gyakorlat ez már. Van, amikor nem sikerül, bár "személyi sérülés" ezidáig nem történt.
Zebra: az átkelésre hosszú perceket kell várni egy gyalogosnak, ha a gyalogátkelőn nincs jelzőlámpa. Sőt, akkor egyenesen életveszélyes.
Aki nem kijelölt átkelőn próbál átkelni, az ne csodálkozzon, ha rá is dudálnak, bár ezt azzal is megteszik, aki a lámpa nélküli zebrán megy át! Tehát gyalogosból is van figyelmetlen, aki épp így akarja elérni a buszt vagy "csak" lusta aluljárózni. Ugyanakkor az élet megóvása NE múljon lustaságon!
Dohányzó gyalogos: szűk utcán ahol vagy amúgy is keskeny a járda, vagy "jól" odaparkolnak, sokan találkoztunk más azzal, hogy az előttünk haladó egyén, aki persze a mi tempónknál lassabban halad, éppen dohányzik. A füstjét pedig a kedves felmenőinek ajánlanánk figyelmébe legszívesebben. Na ekkor - bár nem feltétlen udvarias - előzzük meg az illetőt. Elvégre ne kelljen füstöt belélegezni még itt is, szívjuk mi a szmogot eleget.
Jogos kérdés tehát, hogy akkor hol dohányozzunk? Nemdohányzóként javasolnám az erre kijelölt helyeket, de az utcán mindezek ellenére sem lehet betiltani. Marad tehát a kerülgetés.
Gyalogos és kerékpáros: főként a járdából leválasztott kerékpárúton vagyunk kölcsönösen útban egymásnak, hiszen előszeretettel használjuk egymás "férőhelyét".
Hozzáteszem, ez véleményem szerint egy meglehetősen rossz kialakítás.
tehát a járókelő tarthat a biciklistől, biciklis meg attól, hogy fellöki az éppen arra járót.
Rendkívül rossz és keskeny járdát alakítottak (festettek) ki a Váci út egy szakaszán, ahol Újpest Városkapu felől lehetne elérni az odaépült ötbetűs áruházat. Ráadásul a visszautat már biztosan csomaggal tesszük meg, a vásárlói járatot ->> http://bandeenator.blog.hu/2008/03/12/a_tesco_busz_es_a_turizmus_motivacioja ugyanis megszüntették, így az Újpestiek lemondhattak a csomagjaik központba szállításáról.
Amikor két "kultúra" találkozik: az eset egy VOLÁNBUSZ-megállóban, igen, a JÁRDÁN történt:
Taxis éppen felállt oda (ahova egyébként is szabálytalan), és épp tolatott. Rá egy gyalogos lábára!! Úgy gondolom, a bérautó vezetője pontosan az a személy, aki elég kilométert vezetett már ahhoz, hogy a tükörből a helyzetet felmérje, és JÓL lássa. - Nem tette.
Hősünk - trágárkodás nélkül szóvátette, mért kívánják ilyen módon fellökni. Legdurvább szó a tegező formula mellett - a "baromarcú" volt.
Ezt taxisunk meglehetősen rosszul tűrte, és utánament, az éppen ott található bank ajtajánál megpróbálta SZÁNDÉKOSAN fellökni az illetőt, ha már a véletlen után ESZÉBE SEM JUTOTT elnézést kérni!! Egy pillanatra úgy tűnt, ketten akarnak belépni ugyanazon ajtón a bankfiókba. Gondolom lökdöső hősünket a biztonsági őr küldte ki, aki aztán teljes nyugalommal beült autáójába, és DIREKT a járdán gurult végig (igen, a megállóban) hogy aztán a végén lekanyarodjon jobbra.
Azt hiszem, a történet kommentárt nem igényel. Annyit azonban még hozzátennék: abban az országban, ahol egy miniszterelnök nem méltatta az ország népét arra, hogy elnézést kérjen tőle, miért tenné egy figyelmetlen taxis? Hiszen pesti szokás szerint mindig a vétkesnek áll feljebb!
Itt tartunk 2008-ban, a magyar főváros pontosan ennyire élhető, ahogy ebből az írásból ki is tűnik.
Másik tipikus eset amikor mindenki UGYANABBÓL az irányból szándékozik kikerülni a másikat. Többéves gyakorlat ez már. Van, amikor nem sikerül, bár "személyi sérülés" ezidáig nem történt.
Zebra: az átkelésre hosszú perceket kell várni egy gyalogosnak, ha a gyalogátkelőn nincs jelzőlámpa. Sőt, akkor egyenesen életveszélyes.
Aki nem kijelölt átkelőn próbál átkelni, az ne csodálkozzon, ha rá is dudálnak, bár ezt azzal is megteszik, aki a lámpa nélküli zebrán megy át! Tehát gyalogosból is van figyelmetlen, aki épp így akarja elérni a buszt vagy "csak" lusta aluljárózni. Ugyanakkor az élet megóvása NE múljon lustaságon!
Dohányzó gyalogos: szűk utcán ahol vagy amúgy is keskeny a járda, vagy "jól" odaparkolnak, sokan találkoztunk más azzal, hogy az előttünk haladó egyén, aki persze a mi tempónknál lassabban halad, éppen dohányzik. A füstjét pedig a kedves felmenőinek ajánlanánk figyelmébe legszívesebben. Na ekkor - bár nem feltétlen udvarias - előzzük meg az illetőt. Elvégre ne kelljen füstöt belélegezni még itt is, szívjuk mi a szmogot eleget.
Jogos kérdés tehát, hogy akkor hol dohányozzunk? Nemdohányzóként javasolnám az erre kijelölt helyeket, de az utcán mindezek ellenére sem lehet betiltani. Marad tehát a kerülgetés.
Gyalogos és kerékpáros: főként a járdából leválasztott kerékpárúton vagyunk kölcsönösen útban egymásnak, hiszen előszeretettel használjuk egymás "férőhelyét".
Hozzáteszem, ez véleményem szerint egy meglehetősen rossz kialakítás.
tehát a járókelő tarthat a biciklistől, biciklis meg attól, hogy fellöki az éppen arra járót.
Rendkívül rossz és keskeny járdát alakítottak (festettek) ki a Váci út egy szakaszán, ahol Újpest Városkapu felől lehetne elérni az odaépült ötbetűs áruházat. Ráadásul a visszautat már biztosan csomaggal tesszük meg, a vásárlói járatot ->> http://bandeenator.blog.hu/2008/03/12/a_tesco_busz_es_a_turizmus_motivacioja ugyanis megszüntették, így az Újpestiek lemondhattak a csomagjaik központba szállításáról.
Amikor két "kultúra" találkozik: az eset egy VOLÁNBUSZ-megállóban, igen, a JÁRDÁN történt:
Taxis éppen felállt oda (ahova egyébként is szabálytalan), és épp tolatott. Rá egy gyalogos lábára!! Úgy gondolom, a bérautó vezetője pontosan az a személy, aki elég kilométert vezetett már ahhoz, hogy a tükörből a helyzetet felmérje, és JÓL lássa. - Nem tette.
Hősünk - trágárkodás nélkül szóvátette, mért kívánják ilyen módon fellökni. Legdurvább szó a tegező formula mellett - a "baromarcú" volt.
Ezt taxisunk meglehetősen rosszul tűrte, és utánament, az éppen ott található bank ajtajánál megpróbálta SZÁNDÉKOSAN fellökni az illetőt, ha már a véletlen után ESZÉBE SEM JUTOTT elnézést kérni!! Egy pillanatra úgy tűnt, ketten akarnak belépni ugyanazon ajtón a bankfiókba. Gondolom lökdöső hősünket a biztonsági őr küldte ki, aki aztán teljes nyugalommal beült autáójába, és DIREKT a járdán gurult végig (igen, a megállóban) hogy aztán a végén lekanyarodjon jobbra.
Azt hiszem, a történet kommentárt nem igényel. Annyit azonban még hozzátennék: abban az országban, ahol egy miniszterelnök nem méltatta az ország népét arra, hogy elnézést kérjen tőle, miért tenné egy figyelmetlen taxis? Hiszen pesti szokás szerint mindig a vétkesnek áll feljebb!
Itt tartunk 2008-ban, a magyar főváros pontosan ennyire élhető, ahogy ebből az írásból ki is tűnik.
