A mobiltelefon és a közösségi zenehallgatás
Mint ismeretes, egy jobbfajta mobiltelefonon ma már nemcsak rádiót lehet hallgatni, nem is ebben áll vonzereje, hanem a különféle csengőhangokban és mp3-zenékben, pontosabban azok lejátszásában. Erre találták ki az 512MB és annál nagyobb memóriákat. (Így az én 256MB-os MMC memóriakártyám elavultnak és viszonylag kicsinek is mondható.)
Amivel szembesülnöm kellett, hogy a tavaly, 2007-es nyaralásom alkalmával levitt mp3-as CD-s rádiómagnóm már nem tett annyira jó szolgálatot zenehallgatás terén, mint arra számítottam. Hát MP3, mégis le tudja játszani, meg hát azért 703 MB-ra, (értsd egy CD-re) sok minden ráfér. Nem egészen. Itt jöttek be azok a mobiltelefonok, amik már 512MB, vagy annál nagyobb memóriával bővíthetők, kamerájuk felbontása pedig Megapixelekben mérhető. Ha pedig már itt tartunk, ezekből zene is szól. Nem is kevés! Pláne, ha rá lehet kötni egy ügyes toldás segítségével számítógéphangfalra. Na, ekkor válik vitatottá, kell-e az embernek az az ehhez képest nagydarab híradástechnikai eszköz. Hiszen ez kisebb, mindent tud, és kihangosítható. Na, itt akkor áljunk meg egy kicsit.
Kihangosítás: ez az, ami lehetőséget ad a kedves tulajdonosnak arra, hogy "villogjon" szerzeményével. Tegye ezt úgy, hogy vagy irigyelni vagy csodálni kelljen, lám mit is tud ez a kis "izé". Isten ments, én technikapárti vagyok,(Technika az emberért), és praktikusnak tartom, de a társadalmi hatását viszont visszataszítónak látom. Gondolok itt arra, amikor az utcán vagy járművön "üvölttetjük" a szerkezetet. Őszintén szólva én NEM vagyok kíváncsi a más, idegen emberek baromságára. Van nekem saját.
De lehetek elmaradott, és kevésbé népszerű is a saját haverjaim körében akár, ha az én telefonom mindezt nem tudja, vagy a memóriája kicsi, esetleg még "csak" VGA kamerája van, de lehet, hogy én egyszerűen nem is erre használom, vagy nem ennyire. Az már végképp felháborító egy haveri körben ha a telefonon nincs Bluetooth. Micsoda dolog az!
A mi újdonságainkat pedig lejátsszuk/átküldjük egymásnak. Emellett - és itt jön az, amire az lehet mondani, hogy én, a rádiógyűjtő, akinek ez a specialitása, ódivatú vagyok - az, hogy ez a kihangosítás korántsem nyújt élvezetet a zenehallgatásnál. Mert valljuk be őszintén, egy meglehetősen kisméretű hangszóróból hallgatjuk, természetesen monóban. Ebben pedig semmi mélyhang, semmi zeneileg élvezhető nincs az mp3 zenéknél. (Na, a Fingós nótához azért nem kell házimozirendszer:))
(Szerintem még a hordozható normálkazettás diktafonoknak vagy felvevős walkmaneknek is jobb a kishangszórójuk zenelejátszásra, de ezt a nézetet azért ne vitassuk el egy magnón felnőtt gyűjtőtől.)
Zene: jó esetben hangos. Vagy rossz esetben. Ha nem vagy rá kíváncsi. Ha igen, akkor pedig szerintem nem élvezhető igazán kihangosítva. fülhallgatóban igen. Ott kiváló. SONY elektronika egy SonyEriccsonban. Erre tökéletes. Az EGYÉNI zenehallgatásra. De NEM a közösségire. Arra a célra maradok a most már mp3-as CD-s rádió-magnónál. Mert azt egy közösség, kb. 4 fős baráti társaság kényelmesen tudja hallgatni nyaralás alkalmával. Vagy pedig ha úgy tetszik, rá is köthető egy házimozira, ha fönt a havernál kevés lenne a mélyhang benne.
De ha ez a fenti szerkezet túl nagydarab lenne: erre is van megoldás: található a gyűjteményemben néhány User készülék, amire rá lehet kötni külső hangforrást. Mono rádió-magnók. Kettőbe én építettem bele, kettőben gyárilag benne van. Lehet azokat is vinni. Mono ugyan, de hangosabb, és szebben szól mint a kihangosított telefon! Még valami: ezek arra is jók, hogy RÁ LEHET KÖTNI az mp3 lejátszót! Kész a kihangosítás, a kedves elektronikabarát pedig csak 1,5 kilót vitt magával akár egy szabadtéri kertipartira, akár a nyaralásra. Mindenki jól jár, lesz zene, és nem kell kazettát sem használni annak, aki már kb. 4 éve nem is teszi mindezt. Az megmarad a gyűjtőknek. A zene viszont - ha közösség hallgatja - mindenkié, erre pedig lehetőség van. Többféle. Lehet választani.
