Noha nem szokás, most rögtön a csattanóval kezdem. Ez a hirdetés csak másodsorban az ára miatt érdekes. Igazából most a szöveg az érdekes. Amit pontosan, betűhíven idézek az olvasónak:
„Eladó Niconic Rádió Kétkazetás Mognó Világités Müködik.”
Tegyük rendbe. No, nem nyelvtanilag, hanem „magnóilag”. Nicosonic márkanév létezett, niconic soha. Ezt a formatervezésű, a kilencvenes évek első felében amúgy igen elterjedt kétkazettás magnót, kisebb dizájn, név- és tartalombeli eltérésekkel a nyolcvanas évek végétől kezdték gyártani. A nálam megfordult példányok belsejében feltüntetett idő szerint 1987-88-tól. Én egy 1995-ös Fugison névre hallgató, amúgy igen jó állapotban lévő készüléket őrzök, nekem nagyjából az egyik legszebb, amit ebből a dizájnból-formából ki lehetett hozni.
„Világítás”: e magnók némelyikébe hangerőre villogó ún. diszkófényeket építettek. Műszaki érdeklődésűek figyelmébe: a First 32-ben is megtalálhatóak villogó LED-ek, illetve a „diszkómagnók” típusjele több esetben is DL-re (disco light) végződött, így különböztetve meg a vizuális elem nélküli hagyományos változatoktól.
„Működik”: ugye remélem senki nem gondolta, hogy egy ránézésre sem gondozott, poros gépben teljes nyugalommal hallgathatja meg kedvenc kazettáját közvetlenül a vásárlás után egy órával. Nem. A működik itt azt jelenti, hogy bekapcsol, használhatóvá tehető, a magnó motorja forog és hang is jön ki a gépből. Szíjazni (4 db hajtószíjat cserélni) egyébként majdnem annyi, mint amit a jófogáson elkérnek érte. Így válik túlárazottá. Ezen kívül egy, de legfeljebb három kisebb „mechanikai beavatkozás” is szükséges lehet. Szóval foglalkozni kell vele, és mivel gyűjtői körökben nem képvisel értéket, ritka műszaki perverziónak számít ilyennel babrálni. Laikus szemmel pedig vagy fölöslegesnek, vagy valami érdekes-furcsa csodálattal vegyes dolognak, hogy lám, tegnapelőttünk használati tárgyát valaki tényleg rendbehozza és megszólaltatja.
Ha a tulajdonos mondjuk 650-ért kínálná e szerkezetet, nem lennék rest elhozni. Addig még nézegetem kicsit…
