Sosem gondoltam volna, hogy egyszer az alábbiak hallgatósága leszek. Még kevésbé hittem volna, hogy mindezt egy egyetem,és nem pedig egy középiskola árnyékszékén hallgatom majd meg. Végezetül pedig arra számítottam a legkevésbé, hogy éppen zárthelyi előtt leszek fültanúja ennek a kis beszélgetésnek.
Úgy néz ki, megtalálnak az ilyen vicces-gusztustalan sztorik, mert tavasszal a vonaton már hallgatósága lehettem egy ilyen csokornak. És akkor jöjjön a történet: 

Magyarország második legnagyobb városában pár perc múlva dél lesz. A megyeszékhelyről elnevezett egyetem főépületébe, a bölcsészkarra érkezem éppen, de rámtör a szükség, így utamat a földszinti mosdó felé veszem. Az intézmény levelezős hallgatójaként éppen írásbeli számonkérés előtt állok, de ez a dolog- természeténél fogva - nem tűr halasztást.

Alig zárom magamra a piszoárokkal szemközti trónfülke ajtaját, kisvártatva csukódik a szomszéd ajtaja is, majd a következő, szó szerinti beszélgetés veszi kezdetét a bölcsészkar földszinti WC-jében:

- Szarsz?

- Igen - hangzik a válasz.

- Akkor jó. Én az amerikanisztikán (egyik tanszék, a szerk.) szoktam. Azért jó, mert középen van a WC, és amikor kijövök, a lányok nem tudják meg hogy odabent mit végeztem.

- De hát sz..ni mindenki szokott - jegyzi meg a sorstárs.

- Jó, de akkor is kényelmesebb úgy! - kontrázik rá az ifjú trónherceg.

Csendes vigyorral jutalmazom az éppen folyó egyetemi diskurzust, amelyben a szar, mint olyan majd minden mondatban (az itt közöltnél többször) elhangzott.

Aztán mint kényszerű és egyben jónak bizonyuló hallgatóság megtudom azt is, hogy az egyik aranyifjú amúgy kétszer szokott egy nap, abból egyszer mindig otthon. 

Nosza, több se kell ezután, vélhetően kint álldogáló barátunk (aki épp a pottyantó haverját várja), sztorizásba kezd:

- Egyszer egy osztálybuliban hashajtót tettünk a többiek italába. A vécéket előtte bezártuk belülről, majd kimásztunk, de kettőt azért nyitva hagytunk.

- És mi lett az eredmény? - érkezik a kérdés a szomszédtól.

Elárulom én: sűrű sorbanállás, és a történet tanúsága szerint nem volt mindenkinek szerencséje...

Egy másik történet alanya, az akkori középiskolai matektanár szintén pórul járt. Ő éppen témazáró dolgozatot akart íratni, amikor ricinusolaj áldozata lett. Mindezt pedig oly módon, hogy sztorizgatós barátunkat küldte le a büfébe kávéért. Amíg a trükkös fiú felhozta az élénkítőt, tett bele két kiskanál ricinusolajat is.

- Egyszer csak az óra felénél hangosan felkordult a gyomra, amit a harmadik padból is hallottam, majd kisvártatva közölte, hogy akkor ezt a dolgozatot máskor írjuk meg. Két hétig volt távol, állítólag gyomorrontással - emlékszik vissza anekdotázó barátunk. - Így legalább rendesen fel tudtunk készülni - zárta gondolatait, miközben társa is végzett, majd együtt távoztak a dolgok színhelyéről.

Én is végeztem. És ha már témánál vagyunk, egy matekórás sztorim nekem is van.

Tizenkettedikben történt, hogy egyik legjobb barátom közvetlen becsöngetés előtt elment nagydolgot intézni - a tanári mosdóba. Már korábban is ki szerette volna próbálni, és most egy hirtelen ötlettől vezérelve meglátta maga előtt a nagy lehetőséget. Az óráról kereken tizennyolc percet késett, és amikor a tanárnő megkérdezte, hol volt, egy kisebb vigyorral az arcán szó szerint azt válaszolta: "WC-n".

Így esett, hogy rá kellett jönnöm, mi férfiak már csak ilyenek vagyunk. A trón egyben presztizs...