A mondat szombaton hangzott el. Történet a "kiváló" munkaszervezésről és a sértődős dolgozóról.  >(A sztori leírását még ott helyben elhatároztam.)
Adódott múlt hét szombaton, hogy immár második alkalommal Óbuda kék színű barkácsáruházába mentem dolgozni. Az esetet jellemzi, hogy mindkét szombati munkanapon 8-tól fél 9-ig vártam, hogy egyáltalán elkezdhessem a munkát.
Az ominózus napon többen is megjelentünk, összesen 7-en. Először úgy tűnt fölslegesen vagyunk itt ennyien, ugyan már, valaki menjen haza. Elsőre úgy tűnt lettem volna én, mivel egyedül jöttem a szövetkezettől. Több telefont elintézve szerencsére mindenki maradhatott. (Utólag kiderült a telefon csak a Penzumnak ment, nekünk nem.)

Beosztottak a háztartási osztályra. Mondták, hogy "Erzsit" keressem, az osztályvezetőt. Ez igen. Keresztnév, életemben most járok itt másodszor.
Az osztályra érve jobb ötlet nem lévén, átküldtek a festékre. (Noha a főnöki(?) utasítás nem oda szólt.) Átmentem,elkezdtem a munkát, megjegyzem oda is kellett volna valaki.
A festékek leadogatása után nem sokkal visszarendeltek a háztartásira, várjak ott. Mit volt mit tenni, festékes kollega nem volt a közelben, meg hát kisegítőnek mentem oda, visszamentem és vártam a főnököt.
Ekkor jött vissza főhősünk, aki intett, hogy menjek. Én közöltem a felsőbb utasítást. Rákérdezett, hogy kitől származott ez. Megmondtam. A válasz pedig a következő volt: "akkor ne gyere baszd meg, ha nem csinálsz semmit".
"Thank you for the corporation", ahogy Fábry mondta volt annak idején.

Visszamentem, főnök megérkezett, és mondta, hogy ott keressenek nekem munkát. Oké, beosztottak valaki mellé. Ezzel nem volt semmi gond, bár a hölgyet néha a vevők lekötötték, így rövidebb szakaszok erejéig pakolgatás nélkül maradtam. Rendezgettem hát a vevők által "összetúrt" árut. Emellett (mint itthon), többször is kivittem a szemetet, meg néha kellett, illetve nem kellett 1-2 raklap. A rendes munka amúgy árufeltöltés volt.
Majd jöttek a ventilátorok. Ez rendben is volna, de vajon ki hozta be, és segédkezett a kipakolásnál? Hát, igen, "kedves" hősünk volt az. Akkor nehezen tudtam eldönteni, feldolgozta-e bő egy óra alatt, ami "történt".

A nap további részében meggyőződhettem róla, hogy a vevőkkel is ilyen "kedves", legalábbis azzal, aki az elektromos "béka" azaz raklapemelő szerkezet útjában merészelt állni. A gépen található dudát többször is előszeretettel alkalmazta vásárlók ellen, még egyenesben, úticélja felé haladva. Valahogy ezek után úgy tűnt számomra, mintha férfi létére a nehéz napjai elpőtt állna. Segítőkész, egy bizonyos pontig. Ez volt a "bizonyos" pont. (Valljuk be, azzal a nagy géppel raklap alá fordulni, lilletve a művelet végeztével kikanyarodni nehéz!)
A magam részéről én vigyáztam a vásárlók lábára, biztosan nem kellemes élmény, ha áthúznak rajta egy békát.

A Tesco ugyanekkora szervezés mellett foglalkoztat kevesebbért, több automatikus munkát várva, noha a kedves diák egy kezén számolhatja, hányszor lát ilyet belülről!!!
Azóta sem tudom ki az "Erzsi", a holmimat is mindkét alkalommal más helyen kellett elhelyeznem, viszont a munkarend igazítható a tanításhoz, és az órabér is megfelelő a diák munkavállaló számára. Ennek ellenére modortalan nem vagyok, viszont egy főnöki utasítás esetlegesen sértő vagy hátrányos voltát kéretik nem rajtam levezetni.