Bandee blogja

Donorjelöltek

2012. június 29. 14:18 - Névtelen betelefonáló

Épp telefonon egyeztetek – a lakásában azt hiszem elég sok magyar(ul beszélő) ember szokott ilyet – amikor két, egymástól alig különböző autó hangjára leszek figyelmes, és bizonyára a vonal túlsó felén lévő is világosan hallja, amitől én már a beszélgetés kezdete óta alig tudok normál hangerővel beszélni.


Két autós dudál eszeveszett agresszívan egymásra, de ekkor még fogalmam sincs miért. Egy biztos, nincs lakodalom a mi utcánkban és az önkormányzat is ötpercnyi gyalogsétára van innét, ellenben a lépcsőházanként hatvanöt lakásban átlagosan legalább két ember él és „élvez” sok hasonló műsort. (A keleti fekvésűek a parkolóból hallgathatják az ottani "színdarabokat".)

Ez most viszont rendkívüli. A nyolcadikról csak az autók színe látszik, meg hogy mit akar az egyik és mit a másik. Ne tippeljenek, előzni szeretne a fekete, ám a szürke direkt belegyorsít, a helyzet mintegy százötven méteren fennáll, mire az Árpád útra kanyarodást biztosító lámpa megfogja őket. Mondanám, hogy harmincas övezet, de ebben az utcában pont nincs ilyen tábla, és a lakók az utolsók, akikre a hasonló stílusban közlekedők tekintettel vannak. (Sőt, szerintem azt sem gondolják végig, hogy ezek a gyér hangszigetelésű tízemeletesek nem üresek. Szerintem gondolkodni sem igen szoktak.)

Mire az ablakhoz érek, épp a jelenet végéből sikerül elcsípnem egy darabot, innen rajzolódott ki világosan ez az egész. Az, hogy közben bármit is értettem a másik fél szavaiból, kizárólag a finn mobiltelefongyár érdeme, hogy olyan elektronikát épített a készülékbe, aminek segítségével kölcsönösen értjük egymás szavát még ilyen körülmények esetén is.

Mondanám, hogy én meg férfitársaimat nem értem, de ezeket jóérzésű ember még a legtágabb biológiai értelemben sem szívesen nevezi társának. Merthogy emberi életet, életeket ilyen indokkal és ilyen nullán lévő agykapacitással azt hiszem, csak férfi képes veszélyeztetni. Lehet, hogy fiatal vagyok, de én még nem hallottam olyan nőről, aki mondjuk egy előzésért kívánta volna a vérét a másiknak.

Világosan emlékszem viszont arra a tévériportra, amikor egy hasonló szituációból származott súlyos baleset. A különbség, hogy ott az egy kétszer egy sávos főúton történt, lakott területen kívül. A megelőzni szándékozott a manőver segítése helyett ott is belegyorsított, az előző fél azonban hamarosan szembetalálta magát egy szabályosan közlekedővel. Egy kicsit még párhuzamosan haladt előző és előzni óhajtott, viszont annak a közjátéknak rommá tört autók és halálos áldozatok lettek a vége. Még akkor is, ha én most szűk tíz év távlatából valamely részletet pontatlanul idéztem fel az ominózus balesetből. Hogy ki volt a hibás, immáron tökmindegy. Ahogy az utcánkban haladók esetében sem érdekel, hogy ki kezdte, miért, „ki ütött először”, és a másik miért vissza és miért úgy meg miért pont oda. Tényleg nem érdekel. Mindössze annyit szeretnék, hogy egyszer az összes ártatlan közlekedő érdekében és védelmében valami marcona nagydarab lakó tanítsa meg ezt a két hímneműt az illemre, ha már a jogosítvány árában ez nem foglaltatott benne. Ha ez mégsem következne be, akkor az egyik matricaszlogent idézve annyit tudok mondani, hogy valahol már várják a veséjüket.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr634619208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása