Kommentár a kerékpáros (saját) cikkre
Mivel a kerékpáros írás vitát váltott ki, idejét érzem, hogy kommentárt is írjak a saját cikkemre.
> Az írásban szerepelt egy történet egy neveletlen kerékpárosról, azonban ez még nem általános tendencia. Tény, hogy az autósok után már a kétkerekűek között is megjelentek bunkók, és efelett nem szabad elsiklani, a közlekedési morál bizonyíthatóan romlik. A bevezetőt alátámasztotta a történet, erre az új jelenségre írt példát, és nem általánosított.
Szabályok ismerete nélkül is állítható, hogy akár igaza van valakinek, akár nincs, kulturált formában kell(ene) azt szóvátennie, mivel hogy a figyelmeztetés is kulturáltan történt.
A dudálás szigorúan a szabály szerint indokolatlan volt, ugyanakkor tágabban értelmezve a figyelmeztetés vonatkozhatott arra is, hogy az illető igenis veszélyezteti a saját testi épségét azzal, hogy az autók sebességéhez képest lassan teker. Viszont az olvasói figyelmet elkerülik a hétvégén is jelen lévő, nyugalmat megzavaró esetek. Azok vagy nincsenek, vagy már együtt élnek velük. A szerző korábbi cikkei pontosan ezt az állítást támasztják alá.
A bécsi egyezményre hivatkozva írják le, hogy az erősebb jármű a gyengébbel szemben kötelezően toleráns kell legyen. A meg nem valósulásnak nem ez, hanem a halálos gázolások a bizonyítékai. Lehetőség szerint ezt is a jóindulatú(nak szánt) figyelmeztetés számlájára írnák, bízva abban, hogy a gyengébbek védelme megvalósul. Személyes elmondáskor pedig tapasztalt biciklis állította, hogy az adott helyzetben veszélyben érezte volna magát, ezért is teker az út szélén.
A cikk írója nem tárgyalja, hogy járdán a gyalogos a "gyengébb", ezt tapasztalt és kulturált kerékpárosok tudják, "vendégként" viselkedve szándékosan lassaban tekernek. Ez sem mondható általánosnak, viszont tapasztaltabb kerékpárosok hozzászólásaiból világosan kiderül. Ilyen téren a cikk hiányos, mert ezt az érvrendszert nem tűzi napirendre, nem is ez a célja.
Nem tér ki arra sem, hogy a jellemző leszorítások mellett a kerékpár azért nem az út szélén halad, mert ott a kerekeire veszélyes törmelékekbe mehet bele, ami defektet okozhat, és a tömegközlekedésben a kerékpár-szállítás csak részben megoldott.
Ehelyett történet, valamint a járda gyalogoscentrikus elemzése olvasható. A sokoldalúság szempontjából hiányos, ugyanakkor fontos, hogy a kerékpáros közlekedés bemutatása gyalogos szemszögből történik, másrészt az újfajta közlekedési stílus megvilágítására szolgál. Felhívja a figyelmet, hogy már létezik, nem az első és nem az utolsó.
Nem derül ki egyértelműen, hogy a sorok írója résztvevő megfigyelő vagy külső megfigyelő a közlekedési morál vizsgálatára nézve. A leírt történetet hallotta, a leírásból kderül, hogy az eset friss. A második, a járdahasználatról szóló rész pedig nem követeli meg, hogy az olvasó pontosan ismerje, milyen álláspontból ír a cikkíró, gyalog mindenki közlekedik, itt kizárólag résztvevő-megfigyelő álláspont létezik.
A morálvizsgálat egészére nézve a külső megfigyelőt, mint álláspontot minden terepmegfigyelés esetében el kell fogadni, a sorozat külső megfigyelésekből és résztvevő megfigyelésekből áll, függően a bemutatott járművektől.
A számonkért hatásvadászat szempontjából vizsgálva az írás igazodik a blog üzemeltetőjének bevett gyakorlatához, miszerint az érdeklődést rövid bevezetővel szokás felkelteni, aminek hatására az olvasók a címoldalon rákattintanak, vagy a blogon elolvassák a teljes cikket. A nyomtatott sajtó is ennek szellemében működik, azzal az eltéréssel, hogy ott többségében a cím és a képaláírás alapján olvassák el az adott cikket.
> Az írásban szerepelt egy történet egy neveletlen kerékpárosról, azonban ez még nem általános tendencia. Tény, hogy az autósok után már a kétkerekűek között is megjelentek bunkók, és efelett nem szabad elsiklani, a közlekedési morál bizonyíthatóan romlik. A bevezetőt alátámasztotta a történet, erre az új jelenségre írt példát, és nem általánosított.
Szabályok ismerete nélkül is állítható, hogy akár igaza van valakinek, akár nincs, kulturált formában kell(ene) azt szóvátennie, mivel hogy a figyelmeztetés is kulturáltan történt.
A dudálás szigorúan a szabály szerint indokolatlan volt, ugyanakkor tágabban értelmezve a figyelmeztetés vonatkozhatott arra is, hogy az illető igenis veszélyezteti a saját testi épségét azzal, hogy az autók sebességéhez képest lassan teker. Viszont az olvasói figyelmet elkerülik a hétvégén is jelen lévő, nyugalmat megzavaró esetek. Azok vagy nincsenek, vagy már együtt élnek velük. A szerző korábbi cikkei pontosan ezt az állítást támasztják alá.
A bécsi egyezményre hivatkozva írják le, hogy az erősebb jármű a gyengébbel szemben kötelezően toleráns kell legyen. A meg nem valósulásnak nem ez, hanem a halálos gázolások a bizonyítékai. Lehetőség szerint ezt is a jóindulatú(nak szánt) figyelmeztetés számlájára írnák, bízva abban, hogy a gyengébbek védelme megvalósul. Személyes elmondáskor pedig tapasztalt biciklis állította, hogy az adott helyzetben veszélyben érezte volna magát, ezért is teker az út szélén.
A cikk írója nem tárgyalja, hogy járdán a gyalogos a "gyengébb", ezt tapasztalt és kulturált kerékpárosok tudják, "vendégként" viselkedve szándékosan lassaban tekernek. Ez sem mondható általánosnak, viszont tapasztaltabb kerékpárosok hozzászólásaiból világosan kiderül. Ilyen téren a cikk hiányos, mert ezt az érvrendszert nem tűzi napirendre, nem is ez a célja.
Nem tér ki arra sem, hogy a jellemző leszorítások mellett a kerékpár azért nem az út szélén halad, mert ott a kerekeire veszélyes törmelékekbe mehet bele, ami defektet okozhat, és a tömegközlekedésben a kerékpár-szállítás csak részben megoldott.
Ehelyett történet, valamint a járda gyalogoscentrikus elemzése olvasható. A sokoldalúság szempontjából hiányos, ugyanakkor fontos, hogy a kerékpáros közlekedés bemutatása gyalogos szemszögből történik, másrészt az újfajta közlekedési stílus megvilágítására szolgál. Felhívja a figyelmet, hogy már létezik, nem az első és nem az utolsó.
Nem derül ki egyértelműen, hogy a sorok írója résztvevő megfigyelő vagy külső megfigyelő a közlekedési morál vizsgálatára nézve. A leírt történetet hallotta, a leírásból kderül, hogy az eset friss. A második, a járdahasználatról szóló rész pedig nem követeli meg, hogy az olvasó pontosan ismerje, milyen álláspontból ír a cikkíró, gyalog mindenki közlekedik, itt kizárólag résztvevő-megfigyelő álláspont létezik.
A morálvizsgálat egészére nézve a külső megfigyelőt, mint álláspontot minden terepmegfigyelés esetében el kell fogadni, a sorozat külső megfigyelésekből és résztvevő megfigyelésekből áll, függően a bemutatott járművektől.
A számonkért hatásvadászat szempontjából vizsgálva az írás igazodik a blog üzemeltetőjének bevett gyakorlatához, miszerint az érdeklődést rövid bevezetővel szokás felkelteni, aminek hatására az olvasók a címoldalon rákattintanak, vagy a blogon elolvassák a teljes cikket. A nyomtatott sajtó is ennek szellemében működik, azzal az eltéréssel, hogy ott többségében a cím és a képaláírás alapján olvassák el az adott cikket.