Immáron országos jelentőségűvé lépett elő az a tény, hogy Kaposváron úgy döntöttek: október 1-től dress code írja elő, milyen ruházatot lehet viselni az egyetemen.
Mondhatni százból száz ember számára világos, hogy pizsamában nem ülünk be a padba és nem háló- vagy fürdőruhában járunk munkába. Viszont ahogyan az előbbi dolog egyértelmű, azt sem az ördögtől való előírni, hogy nem farmernadrágban megyünk vizsgázni, és ugyan bár nyáron elhagyható az öltönyfelső, a nyakkendő viszont változatlanul előírás. (Aki nem tudná: az öltözetet egyes munkahelyeken is szabályozzák, és itt nem csak a forma-vagy egyenruhára gondolok.)
Az a bizonyos egyetemi dress code – a cikk sugallata ellenére - semmi életidegen maradiságot nem tartalmaz, a hétköznapi viseletet is csupán releváns keretek között igyekszik megszabni, amikor (hangsúlyozom, felsőoktatási intézményről beszélünk!) megtiltja a sortot, a strandpapucsot és a mélydekoltázst. Nos, ez utóbbi tilalma jó témaként szolgál ahhoz ama már-már közhelyes felfogás közvetítéséhez, amely a konzervativizmust valami haladás, változás- és egyénellenes, egyértelműen negatív dolognak állítja be. Szívesen érvelnék eme szerintem téves és káros vélekedés ellen, azonban itt most maradjunk a nem is olyan rég még sokkal többek számára egyértelmű felsőoktatási dress code-nál.
Egyrészt a kereteket vesztett, szabadosságba hajló egyéni szabadság megnyilvánulásának jele, hogy írásba kell adni: egyetemen nem való az a szerelés, ami buliban vagy plázában igen, továbbá nem vizsgázunk szandálban vagy fehér zokniban. (A hivatalos szöveg egyébként zárt cipőt ír.) És még mielőtt az olvasó legyintene, hogy a jövendő értelmiségének felesleges vagy túl késő mindezt írásban megfogalmazni, el kell mondjam: láttam már farmerban-ingben szóbeliző hallgatót, színházban pedig öltönyös-farmeros nézőt.
Természetesen adódhatnak kivételek, amikor az öltönynadrág gombja leesik, esetleg valaki leeszi-elszakítja a ruházatát, azonban most nem ezekről az elvétve előforduló véletlenekről beszélek. Hanem a ki nem mondott indokok sorozatáról, miszerint a szellemi értékek elé egyre inkább valami teljesen más kerül, amit egyesek szerint ugyancsak maradiság elemezni (próbálni)…
Nem újdonság az az állítás, miszerint a külsőségek egyre nagyobb, sőt már-már túlontúl nagy szerepet kapnak az ember és ezen belül a fiatalok életében. Így lehet, hogy „nem menő” bizonyos fajta tárgy vagy öltözék, és nem azért kell újabbra cserélni a mobiltelefont, mert az többet tud, kényelmesebb, esetleg praktikusabb, hanem azért mert a billentyűzetes típus már nem menő. Bár e témakört is szívesen fejtegetném hosszabban, röviden kell még szólnom a márkahűségről, amikor nem azért vesszünk meg valamit, mert az valóban jó, hanem mert presztízs, és aki azt megengedheti magának, az a nagybetűs Valaki, aki rivalizálni tud a többivel. Na, véleményem szerint a dress code közvetve többek közt ezeket a dolgokat szeretné „visszaverni” és nem arról van szó, hogy iskolaköpenybe akarná kényszeríteni az egyetemi (felsőoktatási) hallgatókat.
Noha bár vannak intézmények, ahol magától értetődő, hogy milyen szerelésben megy a hallgató vizsgázni vagy előadásra, mégis jónak tartom, hogy a nagybetűs (értelmiségi) felnőttvilág kimondja és megfogalmazza azokat az elvárásokat, amelyek relevánsak, logikusak és szükségesek lehetnek ahhoz, hogy valaki ne csak anyagi értelemben emelkedhessen fel. Az immáron kötelező erkölcstanoktatás pedig remélhetőleg segít abban, hogy már tizenéves korban se (csak) a felszínesség legyen a meghatározó, hosszabb távon pedig eléri, hogy ne kelljen írásos felsőoktatási dress code, ha pedig ez nincs, nem lesz mit meghökkentőként bemutatni a címlapon…
Frissítés! A rektori utasítás ellen több egyetemista, köztük színészhallgatók tiltakoznak.
"Csapó Virág, aki már negyedik éve óraadóként dolgozik a Kaposvári Egyetemen, teljesen nonszensznek tartja az egyetem vezetőjének előírásait. Szerinte ha a rektor ismerné a kaposvári színészképzést, talán tudná, hogy próbálni nem lehet az általa előírt öltözetben."
Mivel vannak esetek, amikor nem lehet elég sokoldalúan körbejárni egy témát, e sorok szerzőjétől ez is kommentárt igényel: teljesen logikus az, ha a próbák jelmezben zajlanak. Ha viszont ugyanilyen ésszerűen végiggondoljuk, az utasítás nem arra vonatkozik, hogy inenntől csak az előírásnak megfelelő jelmezeket lehet használni - például a cikkben említett tízfős órán. Ha még tovább gondoljuk, hamarosan rájövünk: a színészek, hallgatók sem a jelmezükben utaznak mondjuk a tömegközlekedésen. Tehát - ha logikusan végigvezetjük - az van meghatározva, próba után mibe öltözzön vissza az ember. Így maga a keret, ami megszabja, hogy az "egyetemi civil életben" hogyan nézzen ki a hallgató, - véleményem szerint - mivel egy intézménynek rengeteg szakja lehet, egyáltalán nem az ördögtől való. Vagy talán a teológián se szabjunk keretet az öltözködésnek?
