Bandee blogja

Elvek

2016. november 02. 13:03 - Névtelen betelefonáló

Érett soroknak gondolnám, ha nem tudnám, ki írta ezeket, és nem meséli el életéből azokat a szokványosnak nem, de helyenként inkább extrémnek mondható dolgokat, amiket.

„A lányokra azt szokták mondani, hogy hamarabb érnek. Pedig szerintem csak arról van szó, hogy a legtöbb lányt „lányként” nevelik, hogy úgyis lesz majd egy férje, aki gondoskodik róla. Egészen kicsi korától belenevelik azt a programot, hogy neki szüksége van a férfira. (Talán épp ezért van megőrülve annyi szingli nő, hogy nekik kell a pasi és pasi nélkül nem érzik magukat egész embernek.) Márpedig ha valaki elhiszi, hogy neki szüksége van valakire, akkor meg „kell” szereznie. A nők a túlélés kedvéért - azért mert elhitték, hogy a túléléshez ez kell - megtanulták keresztülvinni az akaratukat a férfiakon. Már ha ez egyáltalán a saját akaratuk. Inkább az anyjuké, aki sürgeti a nőt, hogy menjen férjhez és szüljön, mert az a dolga. Ő is így tett, és különben is, így normális. És ha a nő ezt követi, akkor tulajdonképpen erőszak áldozata lett és egyből elkövető is, mert így ő meg a férfin követ el erőszakot azzal, hogy a „saját” programját végigviszi azaz a házasságot és a gyerekeket. Ez nem érettség, ez a létbizonytalanságtól való félelem. Én ezt nem hagytam. Hiába próbálták belém nevelni, hogy ez a normális. Szabad vagyok, és szabad akaratom van. Ezt tisztelem magamban és tisztelem másban is.

/Nikotria/

Jó lenne a szöveg mellé a sztorikról hangfelvételt biggyeszteni, de előbb időzzünk el egy kicsit ezen a valódi aktuálproblémán, hogy kinek van és van-e igaza, arról pedig majd a legvégén.

Nem, a magam részéről nem látok megőrülve annyi szingli nőt. Magas válási arányokat látok és tömkeleg társkeresőt. Vagy nem keresőt, mert a nemkeresésnek számos tényleges és magunk által elénk görgetett oka lehet, amit bőséges szakirodalomban taglal a lélektan tudománya. Az asztrológia pedig az elkövetkező évtizedekre még több egyedülállót jósol, szóval rakjuk össze ezeket valahogy.

A kényszer meg a szabad akarat között van szerintem valahol az, hogy két ember kiválasztja egymást. Hogy vannak közös sorsok, hogy adottak „belépési” vagy „kilépési” pontok. Ki ne hallott volna olyat, hogy barátok, párok csak később fedezik fel egymást? Valaha egy iskolába jártak, egy helyen laktak, egy helyen dolgoztak, netán vannak közös ismerőseik, esetleg a szülők régen ismerték egymást? És nem a „közös pontok” miatt választunk, hanem később derülnek ki ezek a „pontok”. Egyéni életutak, sorsok, találkozások vannak, és szabad választás. Nem azért, mert kell, és nem azért mert külső kényszer, vagy mert ezt nevelték belénk, hanem két ember szabad akaratából. Ők akarnak létrehozni közöset, és azt már anno nem volt módom megtudni a fenti sorok írójától, hogy érzett-e valaha ilyet, mert ha igen, akkor szerintem nem kényszernek élné meg ezt az egész párkeresősdit. Két ember (akár egy-, akár különnemű) úgyis a saját tempójában hozza létre azt a bizonyos „együtt”-öt, és talán inkább ez az a pont, ahol ne legyen kényszer. Sem társadalmi nyomás se külső (szülői-baráti) befolyás.

Te, a fenti kis szösszenet megalkotója szerintem nem érsz hamarabb. Sőt, épp ellenkezőleg, hiába vagy „azonos évjáratú” a barátnőmmel, valahogy a dolog nem áll össze.

Egész egyszerűen úgy tudom összefoglalni, (és erre saját, alább idézett versed az előzmények mappa), hogy neked le van törve a lelked antennája. Közös érzéseket akarsz, érzésből akarsz választani, de nem tudsz ráhangolódni, lelked adóvevője állandóan „elmászik” az aktuális „állomásról”, és így, valljuk be, még rádiót sem lehet hallgatni. Emiatt nem elvont vagy, (az önmagában még nem pozitív vagy negatív), hanem egyenesen megfoghatatlan, saját magadat sem tudod megfogni. Ez nem nekem baj, de a szüleiddel való viszonyod, a rendhagyó nyaralásod és az annál impulzívabb villámegyüttélésed, amelyek elmeséléséről sajnos nincsen hangfelvétel, a másfél évvel ezelőtti közösségi profilod a nyelvöltögetős képpel, meg a mostani túlcsordult (már nem építő jellegű) spiritualitásod nekem azt adja ki, hogy még magad sem tudod, milyen szeretnél lenni, de olyan biztosan nem vagy.

Jól megtekertem ezt a mondatot, de egy biztos, az olvasó legalább nem fog megrökönyödni azon, hogy majd három évvel ezelőtt rövidéletű ismeretségünket egy letiltással zártad. Nem, nem kerültem időképzavarba, bármikor meg tudlak tekinteni, de én legfeljebb ártatlan szemlélődő vagyok, sohasem szoktam keresztbe tenni senkinek, természetesen neked sem fogok. 

És pont ennek a tükrében vicces az is, amit ma fedeztem fel, nevezetesen, hogy két olyasvalakinél is tiltólistás vagyok, akivel még közvetve sem volt közünk egymáshoz. A páros a régi barátnőm előttem levő barátjából és annak barátnőjéből áll, akiket nem volt és természetesen ma még inkább nincs miért megkeresnem, ehhez persze kéne némi ész, hogy ők is belássák, de ha nem, hát nem.

Aztán hozzád is szólok ezzel az egy bekezdéssel, kedves egy bizonyos blogot olvasó-társam, de valószínűleg sajnos te sem fogod olvasni ezeket a sorokat, bár hozzáteszem, nem végeztél elég alapos munkát, mert a blogos álnevemet viselő profilt nem tiltottad, meg te akár ennek a blognak a nevére is emlékezhetsz fejből. Szóval ha már erre jársz, a "jól megtekertem" résztől kezdd az olvasást.

Mondjuk azt nem tudom, a letiltósdi nálatok hogyan fér bele a szabad elvekbe, de valahogyan azt figyeltem meg, hogy a legszabadabb elvűek (ha átpolitizált kifejezést szeretnék használni, liberálisok) nem szokták szeretni, ha valaki nem olyan mint ők, vagy kiakad a műszerük, ha a másikat nem tudják értelmezni. Ennyit a „tisztelem másban is”-ról, most pedig lássuk a verset is, a lényeget kiemeltem belőle:

Az én utam

Megyek, amíg el nem fogy
Az út a lábam alól
Otthon vagyok mindenhol
De nem lakom sehol

A gyermeki múlt
Régen volt
Elmúlt
Nem rólam szólt

De a gyenge megalkuszik 
Az erős útra kél
Nem attól bátor, hogy nem fél

(…)

Javíthatatlanul
Megyek a szívem után
Nem tehetek mást
Örök hűséget fogadtam

(2014.)

Végezetül pedig, csakhogy tudd, tudjátok, és minden kedves olvasóhoz eljusson, mert magam sem mondhatnám szebben, mint ahogyan előttem már szó szerint megénekelték:

Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
Annak van igaza!

Kis update:

Nem sokkal a poszt megjelenése után a már említett olvasótárs gondolt egyet, és feloldotta a tiltást. E lépéshez nem hiszem, hogy köze volt ennek a posztnak, sokkal inkább kíváncsi volt arra, milyen kommenteket helyezek el ott azon a bizonyos másik blogon. Nem bánom és nem örülök neki, hisz nyilvánvaló, nem fogjuk egymás virtuális társaságát keresni. Kis egyensúly mindenesetre, de mondhatjuk azt is, hogy egy lépés az ő javára, lévén ő mégsem olyan. Mint a székely viccben. Csak hát tudok róla én, meg ő meg még az a pár ember, aki ezt a posztot elolvasta, és különben is, a blog egyik olvasója sem olyan...

Közben a fentebbi kicsinyke vers szerzőjének megtaláltam egy 2013. végi gondolatát, beteszem azt is ide, csak az a kár, hogy a kisasszony nem eszerint él(t), csak azt hiszi.

"Amikor kisbabaként megszületünk, mindenki örül nekünk, mindenki vár ránk. Aztán, ahogy cseperedünk rájövünk, hogy a figyelemért egyre inkább meg "kell" dolgoznunk. Arra jöttem rá, hogy úgy lehetünk minél boldogabbak, ha minél több embernek tudunk boldogságot ajándékozni. De ez nem jelent önfeladást, alárendeltséget sem pedig konfliktusmentességet. Adni az adás öröméért érdemes adni, nem pedig azért, hogy azt később viszonozzák. Visszakapni így is - úgy is mindent visszakapunk: jót és rosszat egyaránt. Az élet maga már egyensúlyban van, ha törekszünk magunktól az egyensúlyra, ha nem." Nikotria, 2013. november 20.

Meghallgatni (amúgy bárkit)  pedig az újdonság, közvetlen vagy közvetett tapasztalatgyűjtés miatt érdemes. És azért, mert továbbra is áll, hogy

Aki a másikat meghallgatja,
Annak van igaza!

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr211924251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

H2CO3 2018.10.23. 23:36:30

Ugh. Fura egy élmény volt rábukkanni erre a posztra így két év távlatából. A fent nevezett hölggyel nekem is volt egy rövid ismertségem, aminek szintén az vetett véget, hogy letiltott. Úgy látszik, ez neki ilyen szokása. Érdekes sztori amúgy az is, tudok mesélni…

Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2018.10.28. 22:41:37

@H2CO3: Szívesen elolvasnám kommentben vagy akár önálló posztban. Így utólag kicsit elnyújtottam ezt az írást, de egy biztos, alapos összeállítás.

H2CO3 2018.11.01. 13:02:40

Rögtön a lényegre térve: megkért, hogy telepítsem újra a gépét, mert lassú, de szerezzek hozzá okosított windowst, mert nem akar érte fizetni, mert az előző is úgy volt. Megkérdeztem, hogy megvan-e az előző image, nem volt meg. Oké, szereztem nagy nehezen egy másikat, backupot csináltunk, legyalultam a gépet, az új windows végre-valahára fenn nagyjából 4 órányi szenvedés után (pl. driverek miatt, meg azért, mert én Macről akartam telepítő pendrive-ot írni).

Minden teljesen jól ment rajta, csak egy gond volt vele, hogy a nyelve holland volt (nem találtam másmilyet). Mondom probléma egy szál se, akkor letöltjük a magyar nyelvi csomagot. Ez is megtörtént, de a telepítő istenverte lassan futott, és este fél 11 környékére járt az idő, szóval mondtam neki, hogy fáradt vagyok én is, menjünk haza, hagyja a gépét bekapcsolva, hadd fusson le a telepítő.

Másnap kora délután sírva és kiabálva hívott fel, hogy rosszabb a gép, mint volt, lassú, fagy, stb., és még mindig holland nyelvű, és csináljam vissza ugyanolyanra, mint volt. Mondom neki, hogy nem tudom pont olyanra, mert ezt a telepítőt találtam; ha az övé nincs meg, akkor nem tudok vele mit kezdeni, és egyébként is, a tört szoftver használatának megvan eleve az ilyen veszélye (is).

Erre rámcsapta a kagylót, majd elkezdett nekem olyanokat írogatni, hogy micsoda kontár vagyok, meg hogy szólhattam volna, hogy nem értek hozzá (!), akkor megkért volna mást, meg miért költött fölöslegesen így arra a kávéra, amire cserébe meghívott (természetesen azon a 800 forintos kávén kívül ingyen és bérmentve töltöttem az életemből egy egész délutánt/estét olyan dologgal, ami abszolúte nem lett volna kötelességem, és ezt sem én kértem). És hogy azt is mondhattam volna, hogy nem lesz jó a nem eredeti windows (minek mondtam volna, amikor kifejezetten azt akarta?), és hogy meg lesz minden csinálva, csak azt a pénzt nem adja senki vissza, amit egy kontárra költött. Ja, azt is megkaptam, hogy "a teljesítményt eredményben mérik, nem magyarázkodásban", amely kifejezés a munka szívesség jellegét tekintve szerintem méginkább vérlázító.

Na én ezek után első megrökönyödésemből feleszmélve elkezdtem fogalmazni neki egy kisebb esszét arról, hogy na itt álljon meg a menet. Elküldeni azonban már nem tudtam – addigra letiltott.

Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2018.11.01. 15:52:07

kicsit sarkítok, de ő ebben a tudatban fog meghalni, hogy mindent jól csinált, a másik a hülye meg a kontár, hogy a konkrét esetnél maradjunk.

Sajnos hiába minden jóindulat, megvan az az átka, hogy a legjobb szándék sem jól sül el. Ez még villanyszerelésnél lehet egy folytatásos sztori és van az a mennyiségű hosszabbító, amivel ideiglenesen lehet működtetni a közben feltárult hibák kijavításáig, de vízszerelésnél elég egy beragadt és megmozgatott elzáró (sarokszelep) egy csőrepedés, és kész a baj.

A másik oldala, hogy kapcsolat elején rizikós ekkora szívességgel indítani, bár néha pont az ilyen szívességekből köttetik kapcsolat, ami nem annak indul. Persze helyén kezelve mondhatta volna azt is, hogy oké, hogy próbálkoztál, de hozz egy embert, szerezz telepítőlemezt, mert neki másnap dolgozni kell a gépről. Nem ismer ugyan, de senki nem azért öl bele órákat, hogy aztán az ne működjön, hiszen aki mondja, hogy nem ért hozzá, el se vállalja. (Se tudása, se eszköze, se embere.)
És egy költői kérdés: ha a teljesítményt eredményekben mérik, vajon mit szólna Bory Jenő munkásságához, aki saját kezűleg építette fel a méltán ismert várat? Azt, hogy miért nem lakóparkot építettél, az eredményesebb és előbb elkészült volna? Azért van ám, ami nehezen forintosítható, ellentétben a sorozatgyártással.

H2CO3 2018.11.03. 10:39:03

Úgy-úgy. Utóbbibba inkább jobb bele sem gondolni.