Bandee blogja

Ezért…

2016. május 09. 16:22 - Névtelen betelefonáló

A legszebben és legérthetőbben fogalmazott, legtalálóbb sorok. A huszonegyedik század emberének még inkább szólnak. Főként azért, mert korunkban már nem csak kimondott vagy papírra vetett szavakról beszélünk, hanem a virtuálisakról is. És nem, a szavak ereje ezzel együtt nem veszett el. Ezért kell elolvasnunk, értelmeznünk, netán továbbgondolnunk Wass Albert sorait.

„Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.” (Wass Albert: Kimondott szavak)

Ezért gondolom azt, hogy nagyon-nagyon meg kell válogatni a beszólásokat, kijelentéseket.

Ezért nem szeretem a túlzó retorikát, ami kettő alkalom után azt mondja, hogy mindig úgy csinálod, vagy egyszer mulasztom el és azt mondják, hogy „sohasem teszed meg, amit kérek”. Ezért nem tartom szerencsésnek a mindenki és a senki kifejezéseket, nem csupán az általánosítás miatt.

Ezért írom, hogy online sem mindegy, hogy mit mondunk/írunk. A képernyőre írott szavak is ütnek, lásd amikor éppen serdülő tinédzserekről olvassuk, hogy mintegy halálba zaklatták a társai. Hiába láthatók és megfoghatók, már-már brutálisan élőbeszédnek hatnak a chatek meg a fórumok. Amiket ha jól használunk, hasznos kapcsolattartó eszközök, de ha nem, tudnunk kell, hogy nem állhat mindenki mögé tartalomfelelős…

És ami a legfontosabb: ezért gondolom, hogy egy élőszavas, őszinte bocsánatkérés felér egy írásos helyesbítéssel, durvább esetben helyreigazítással, hisz visszavonni már nem lehet vagy kevés (lásd az idézetet). A hihetetlen könnyelműség után ugyanis most hihetetlen nehézséggel ki kell mondani, hogy nem, nem akartuk a másik kárát, nem akartuk megbántani, már máshogyan gondoljuk, vagy amivel megvádoltuk, az sosem volt igaz.

Ezért nem szeretem a jólneveltségből kimondott köszönömöket és bocsánatokat sem, mert könnyen, automatizmusból vetik oda őket, tartalom nélkül. Nem. Egy őszinte reakció, vagy a látható öröm sokkal többet ér, mint a gépszerű köszönöm. Az igaz szándék, amivel valaki ráveszi magát a könnyelműség után a nehézségre, az a valami. Akkor nem könnyelműen beszél, és ugyanő helyezi valahova a szavakat, így legalább óvatosan odapakol némi verbális ellensúlyozást a korábbi tartalmak mellé. Ezért fontos.

Meg még valamiért. Saját hagyományomtól eltérően most név szerint szólítok meg valakit, bár sajnos aligha olvassa ezt a blogot.

S. E.-né! Ezért fontos megemelni a telefont, és nem mentség azt mondani, hogy „nem emlékszem”. Ugyanis azokat a szavakat, amikre nem emlékszünk, szintén egyszer elhelyeztük valahova. De már nem tudjuk hova. Épp ezért könnyebb és épp ezért van miért azt mondani a régi barátoknak számító volt telekszomszédoknak, hogy bocsánat. De hogy érthetőbb legyek: Wass Albert miatt, aki mindannyiunk helyett mindezt megfogalmazta.

Az író gondolatait megismerve mérlegeljünk. Mert az „ezentúl másképp csinálom” tetteknek kevés, szavaknak pedig sok… Most már azt is tudjuk, miért.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr768699976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.