Sokunknak akadnak nehéz, sőt számára megfejthetetlen kérdései élete során, tárgykörtől függetlenül. Ez itt viszont annyira egyszerűnek tűnik, hogy rögtön fel is teszem az olvasónak. A történet nem saját, csak a kérdés, ami már-már szórakoztatóan egyszerű, mégis talányos.

"Négy 17 éves fiúval szállt el szombaton hajnalban annyira a buli, hogy először egy biciklisbe, aztán egy másik férfiba kötöttek bele a Margit hídon, akit aztán megszúrtak, kiraboltak és elmenekültek. (…) Bár egyes hírek még arról szóltak, hogy a megszúrt férfitől elvették a pénzét és a zenelejátszóját, a Velvet információja szerint a férfi ezeket később megtalálta magánál. Úgy tudjuk, az a fiú, aki szúrt, a kihallgatásán azt állította, hogy nem szándékosan késelt, áldozata dulakodás közben esett combbal a késbe." (velvet.hu)

Az olyan érdekes részletektől, minthogy „elszállt a buli”, és később mégis megtalálta, (amik amúgy szintén megérnének egy-egy rövidke posztot,) most tekintsünk el, bár azt hiszem egyetlen olvasóm sem rántott még kést széles jókedvében. Viszont arra lennék roppantul kíváncsi, hogyan lehetséges

dulakodás közben combbal beleesni a késbe?

Aki ezt ügyesen megválaszolja, tetszőleges számú rádiót választhat a gyűjteményemből!

A gondolatmenetet elősegítendő: egy állampolgár csak legfeljebb bizonyos pengehosszúságú vágóeszközt tarthat magánál. Mondjuk egy sörnyitóval kombinált bicskát, amit zsebben, táskában, övtáskában hord, és nem kapkodja csak úgy elő minden hídon vagy utcasarkon.

Nem az éjszakai órákban ugyan, de előállhat az a helyzet is, hogy valaki a kínai boltban darabra vesz néhány evőeszközt, köztük egy vagy több darab kést, aminek semmi gyári csomagolása nincsen, csak egy árcímkéje. A hagyma, sajt, kolbász szeletelésére használt eszközt persze az egyszeri vásárló igyekszik elcsomagolni, ugyanis semmi kedve sérülést szerezni, de még ahhoz sem, hogy a frissen vett szeletelőeszköz kivagdossa a bevásárlószatyrát vagy a ruházatát. A tapétavágónak pedig visszahúzható a pengéje ugyebár, meg aztán ilyet sem hordunk csak úgy a kabátunkban éjnek évadján.

Továbbra is nyitott a kérdés, hogyan lehet mindezt kivitelezni, bár azt nem tudjuk, hogy az ominózus késnek vajon hány centis volt a pengéje. (Persze azért sejthetjük: nem bevásárlásból származik és valószínűleg nem a hatszáz forintos sörnyitós változat került elő a hídon. Vagy netán a Híd-avatás című Arany-ballada ihlette meg a kedves fiatalokat?)

Az ügyvéd azt mondta,

"Ügyfelem a szúrás tényét elismeri, de állítja, hogy az nem volt akaratlagos."

Akkor most már kettős a kérdés, hogy lehet „beleesni a késbe”, úgy, hogy azt tök véletlenül használta a tulajdonosa? Tán szalonnaevés közben zavarták meg a fiatalurat?

A válasz egyre több gyűjtői darabot ér…