Bandee blogja

A botránycsend hangjai

2010. április 11. 21:57 - Névtelen betelefonáló

Tipikusan magyar - halljuk nem egyszer, ha valami szervezetlen, egymásnak ellentmond, vagy a végtelenségig bürokratikus. Most a szavazást lehet „magyarozni”. Ugyanis este 7-ig lehetne megtenni, de még a bűvös időpont után is kígyózó sorok álltak, hogy ikszelhessenek.
Rögtön átlagmagyar magánéletem és sokak mindennapjai jutottak eszembe, amikor azt tapasztaljuk, hogy a postán nem nyitnak ki több ablakot, és mintha egyenesen tiltva lenne, hogy az összes működjék. Viszont lehet sorszámot tépni, ami a gyorsaság és a korszerű ügyintézés látszatát kelti, holott ugyanúgy izzadunk az agyonfűtött postahivatalokban. Hogy ne a postásokat sértsem, mondhatnám példának akár az okmányirodát (ahova időpontot kap a kedves olvasó), vagy az APEH-ot is.

Hétig szavazunk, hétig kampánycsend. Csakhogy senki nem számolt ezzel a „tumultussal”. Ha az előzetes eredményeket  „kibeszélik”, a kedves joggyakorlók máshova szavaznak vagy hazamennek. Viszont sok olyan van, aki nem otthon voksol. Vagy azért, mert balos és átkérte magát azokba a körzetekbe, ahol az aktuális szegfújelöltet támogatni kell, vagy jobbos, és azért teszi, hogy gyengítse a piros (bocsánat, a heraldika szerint vörös) körzetet.

Pártunk és kormányunk az utóbbit rebesgeti, amiért lassan halad a sor. Én pedig az előbbire tippelek, habár mindkettő logikus. Sokan azért kérték át magukat, hogy ne vesszen el az „Európa balra van” illúziója.
Jó példa erre a Kassák Gimnázium. Ott érettségiztem, nyolc évig jártam oda, így pontosan tudom, hogy a baloldali érzelmű Angyalföldön van. Ha csak a tornatermét nézem, szavazni biztosan lenne hely. Baloldali körzet, valamiért sokan voksoltak ott. Percenként átlagosan egy ember ikszel, persze csak akkor, ha olyannyira rendben vannak a papírjai (kártyái), mint nekem.
Sor márpedig van, de a szabályozás nem enged „több ablakot kinyitni”. Tehát papírforma szerint nem lehet kétszerakkora vagy két darab megfelelő létszámú bizottság előtt szavazni, ugyancsak papírforma szerint 7-ig járulunk az urnákhoz, és addig van kampánycsend is. Magyaros ellentmondás. Egyszerűen röhej, hogy ugyanúgy tolonganak, ahogyan a postahivatalba nem férünk be, mert akkora a sor. Még jó, hogy nem küldtek el neten szavazni, mert a posta háríthat azzal, hogy tessék otthonról utalni, ha nem tetszik. Itt nem lehet nemtetszikelni a kedves választóknak. Ezért a csúszás, alkotmányos jog, szemben a levélfeladással.

A késő adatokról még az a 2008 nyári eset jut eszembe, amikor bő félórás várakozásra kényszerültem a Westend bejáratánál, mert a mélyen tisztelt illető nem értesített arról, hogy késik, amikor pedig rákérdeztem, sms-ben öt perc türelmet kért, amiből mondanom sem kell, majdnem tizenöt lett. Összeadva vártam negyven percet. Most is így várunk, „egy kb 5 perc, bocsi”-val. Immáron egy ország népének mondják hogy bocsika, csúszunk. Minő szerencse, de legalább maguktól eszükbe jutott szólni, nehogy a kedves alkotmányjog-gyakorlókat megzavarják a részeredmények.

Várakozás, bürökratikusan, természetesen mindenki egymásra mutogat, tisztára mint Budapest főváros önkormányzatában. Szarnak, bajnak nincs gazdája, n yolc év jó szokása szerint. Ez a mentalitás azonban már nem sokáig él!  „...egyszer legyen vége már!” - énekelte a Rózsaszín Pitbull, és mondom immár én is.
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr711913078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.