Bandee blogja

Az utca másik oldala

2008. július 01. 18:32 - Névtelen betelefonáló

Az utca másik oldala

Ma gyógyszerfelírásra mentem. Ez önmagában még nem lenne érdekes, de valamiért attól függ, kinek a szemszögéből nézzük, nem szokványos hétköznap.
> Első "történés" a 3-as metró újpesti végállomásán, épp a legnagyobb, fél8-as tömegben: a szerelvény 3.kocsijának ajtajai nem csukódtak be! De csak az. A negyedik kocsi elejéből szemléhettem, amint a vezető hátrajön, majd az ülések mögött/alatt keresi az ajtózáró szerkezetet, ami csavarkulcs segítségével becsukja az ajtót. Végül ez sikerült, ő ügyesen kifeszítve a már vezárt ajtókat, előrement és indulhattunk.

A rendelőhöz érkezve látható volt, amint a gyermekorvosi részt felújítják, ezt felirat is hirdette, a gyógyszertár üzemel. Továbbhaladva a felnőtt orvosi rendelőt is felújítják, határidő december 18-a. Az érdekes, hogy ebből az épületrészből egyetlen főfalat hagytak csak meg. Irány tehát a Visegrádi utca 47. Valahogy számozás alapján nehéz volt kitalálni, mennyire esett közel a Lehel térhez. Végül kiderült, hogy közel van.

Szintén ugyanezen az utcán -  rendelő felől nézve másik oldalról - közelítettem meg a Központi Okmányirodát, átvenni a végleges személyimet. Nem sokkal az iroda előtt (talán előbb át kellett volna menni a másik oldalra?) fiatalos kinézetű cigányasszony kérdezte, van-e száz forintom. Ennyi apróm nem volt, max 60-70Ft-ot szoktam adni, függően attól, hogy kinek és mire, valamint fontos, hogyan kéri. Nem volt. Közelítve az irodához hallottam a vélemémyét is: "Kapd be." Erre hadd idézzem "népszerű" politikusunkat: "el lehet menni"... dolgozni. Elvégre kedd délelőtt van, láthatóan munkaképes, Budapesten pedig találhat állást, akár alkalmi munkát is. (Nekem pedig szünet van, dolgozni pedig mikor hova, de magam is járok.)
Az irodában nem volt sor, azonnal át lehetett venni a személyit, ahogy az utánam következőnek is. Ritka eset, mikor hivatalos ügyért nem kell sorbaállni, és még a légkondi is működik.
Az előbb említett személy visszafele is talált "áldozatot", szintén egy százasra akarta lehúzni, ahogy visszafordulva láttam, őt sem sikerült. Azt, hogy "búcsúüzenetet" kapott- e nem tudtam meg, ugyanis ennek hangját egy autó elnyomta.

Meglepő tapasztalat, hogy nyáron rengeteg a szórólapos. Egyikkel kétszer is találkoztam, mindkétszer elvéve tőle a papírt, mivel tavaly én is végeztem ilyen munkát - a melegben, utcán. Mielőtt lenézünk valamit, érdemes legalább kívülről megfigyelni...
Kedden "valahogy ilyesmi az utca másik oldala".

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr12548401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

shenk 2008.07.02. 16:50:34

A szórólaposoktól én is mindig elveszem a fecnit, habár én még nem végeztem ilyen munkát, de el tudom képzelni, milyen szar lehet egész nap ebben a melegben ácsorogni.
Amúgy pl a Borároson egész sok "leharcolt" külsejű ember osztogat szórólapokat, szóval sztem vannak cégek, akik gyakorlatilag bárkit alkalmaznak erre a munkára... Szóval jogos, hogy menjen el dolgozni, és ne kéregessen. Habár azzal jobban lehet keresni.