Gondolkodtam azon, vajon érdemelnek-e egy sokadik megvilágítást a mára már sokak által jól ismert történések, viszont ha már második napja vélem úgy, hogy van még mit mondani róla, akkor annak oka van. Merthogy az érintett valószínűleg ma sem érti, miért került az állásába…

Egyik ismerősöm a napokban a jótékonyság új módozatára irányította figyelmünket: "ha kiteszed egy összevert gyerek vagy megkínzott állat képét, máris úgy érzed, hogy segítettél". Valahogy így szól a gondolat, amelyet sok esetben tett is követ.  Ez a mondat…

  Nemrégiben két ismerősöm is úgy döntött, "megválik tőlem". Persze két sima törlés önmagában még nem lenne hír, ha az illetők nem lennének meggyőződve a saját maguk fennsőbbségéről, de legalábbis igazáról, továbbá nem viseltetnének mély megvetéssel e sorok írója…