Bandee blogja

Nem érteni...

2017. február 02. 23:53 - Névtelen betelefonáló

Nagyjából ahányszor nyitom meg az alaphírt, annyiféleképpen fogalmazódik meg, amit most ebben a posztban üzenni szeretnék. Íme:

Miért akar a tinédzser korú lányom 22 fontért (kb. 8000 forint) venni bakelitlemezt? – teszi fel a kérdést a The Spectator szerzője és meg is adja a választ: Azért, mert a divat és a haladás összecsapásából általában a divat kerül ki győztesen.

Türelmesen elmagyaráztam neki, hogy az embernek nincs szüksége többé lemezekre, amióta valaki feltalálta az internet nevű dolgot. Ezenkívül, havonta 15 fontot fizetek a Spotify legjobb csomagjáért, így otthon tetszés szerint nyolc berendezésen játszhatunk le zenét. Több Bluetooth-hangszórónk van, mint fülünk. Mi a jó fenének kell neki egy lemez? (librarius.hu)

Megragadom az alkalmat, hogy türelmesen elmagyarázzam, mi nem stimmel az anyukával, a lányával, és amúgy, a korszellemmel. Kezdem a legelején.

Van egy kis ország, szokás beszélni rólunk mindenfélét meg kioktatni minket demokráciából, de ezeket most mind tegyük félre. Kicsiny szülőhazámban van néhányezer rádió, magnó, hifi, videó, kazetta és hanglemez iránt érdeklődő, azokat szerető, kedvelő, tisztelő ember, vagy mondjuk így, rajongó. Mi, akik ezt a párezres egészet tesszük ki, mind-mind mást szeretünk, a témakörök közt bőven akad átfedés, meg aztán nem mindenki „van fönt az interneten”. Mi ilyen régimódiak vagyunk, nem divatozunk, szeretetből tesszük, amit, nekünk nem a divat diktál, rövidebben és stílusosan szólva „tölcsért csinálunk a kezünkből”. Egyszerűen szeretjük ezeket a holmikat. Így a módi kérdését ezzel majdnem ki is pipáltuk.

Ugyanis a cikkbéli leányzó otthon valószínű nem tanul valódi értékítéletet. Ha megkapná mindezt, nem divatból, hanem őszinte érdeklődésből venne hanglemezt, amit csak a magyar emleget helytelenül bakelitként, az angol vinylnek hívja, és egyébként abból is készül. De ha őszinte érdeklődés is vezérli, akkor sem fér bele a szülői képbe, hogy mit akarhat még a sok mindene mellé.

Türelemmel mondom, nem a szükség visz minket, hobbistákat sem. Van internetem, okostelefonom, bluetooth hangszóróm, kábeltelevízióm, internet-előfizetésem. Szülőként viszont soha nem követném el azt, hogy értékrendszer átadása helyett megveszek mindenfélét, majd bután rácsodálkozom, hogy mi a fenének akar a gyerek egy porfogó hanglemezt.

Nálam lesz lemezjátszó, videómagnó és kazettás magnó. Amíg ezek működnek, márpedig fognak még egy jó darabig, ha lesz utódom és érdeklődik iránta, meg fogom neki mutatni, milyen egy kazettát lemásolni és milyen egy fájlt megkettőzni, milyen, amikor kézbe veheti a produktumot, és milyen az, amikor csak virtuálisan az övé a dupla példány. És persze megmutatom azt, hogy milyen az, amikor felveszi a saját hangját és a lejátszásnál együtt csodálkozunk majd rá, mennyivel más (számára) hangfelvételen a levegőből, mint a saját élőbeszéde. Kap majd a szüleitől egy értékrendszert, egy keretet, amihez majd hozzáteszi a sajátját, vagy ha tetszik, lebontja és teljesen mást épít belőle. Nem fogjuk nyolc kütyüvel meg mindenféle egyébbel kiváltani azt a kíváncsiságot, tudásszomjat, ami egy nyiladozó személyiségben (még) megvan. Ízlése-kedve szerint vehet majd lemezt, ha lesz még, akkor kazettát, követheti vele a divatot vagy éppen szembemehet vele, vagy figyelmen kívül hagyhatja.

Egy bizonyos, nem fogok értetlenkedni, miért akarja majd a sokadik vagy az egyetlen ilyen-olyan holmit otthonra. És nem azért, mert majdani apaként is valamiféle elvont hobbista leszek. Hanem azért, mert átadok egy világképet, amiben benne lesz a „mindentkészenkapok” világban még nem teljesen kiveszett fantázia, amibe igenis belefér egy-egy szokatlan, de nem extrém kívánság. (Pláne ha még telik is rá!)

Anyuka szerintem itt, értékfronton hibázott. Remélem, azt azért nem kezdi majd magyarázni a lányának, hogy nincs szükség kulcscsomóra, mondván itt ez a bankkártya méretű „izé” meg egy appllikáció, ugyanis a bluetooth-zárakról nemrégiben derült ki, hogy a háromnegyedük mechanikai behatás nélkül egy mobiltelefon és megfelelő alkalmazás birtokában nyitható. És hogy ez mennyire nem elszállt fantázia, álljon itt egy ausztriai hotel példája, ahol a minap hekkerek zárták ki a vendégeket a szobáikból, szintén úgy, hogy virtuálisan megbűvölték az elektronikát, majd váltságdíjat követeltek a helyreállításért. 

Mindezt azért kellett megemlítenünk, mert most jelent meg a hír, hogy

Brit Orvosi Kamara szerint az „anya” szó használata diszkriminatív és ódivatú!

A kamara új irányelve szerint a „tradicionális nemi kifejezések” kerülendők, mert sértik a transzszexuális polgárok jóérzését. Ezért kerülendő a „kismama” megszólítás, helyette a „terhes személy, állapotos ember” kifejezések használandók. Piedesztálra emelve azon transzszexuálisok vélt érzéseit, akik biológiailag nők, ám férfivé szeretnének válni, vagy már azzá is váltak, de szülni azért még szeretnének. (magyaridok.hu)

Nem cifráznám tovább, ezt az irányelvet nagyjából annyi orvosnak juttatták el, amennyi Szeged lakossága, szóval ha már britek, lemez és font meg kártyazár, emellett sem mehetünk el már szótlanul.

Addig is türelemmel magyarázom ellenpéldák, fantáziátlanok és mindenki érdeklődő számára, értékőrzőkre és kíváncsiakra még ennek a kornak is szüksége van. A túlzott modernitás pedig, ahogy látjuk, olykor megbosszulja önmagát. És a beváltat „visszacsinálni”, na, ahhoz már lehet, hogy kevés lesz a türelem…

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr2812179040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

nnnnnnnn 2017.08.11. 13:38:49

Nem szeretnék nagyon beleszólni, de szerintem nincs különösebben jelentősége hogy egy ma felnövő kisbaba egy okostelefonon vagy magnókazettán szocializálódik és másol át fájlokat vagy kazettákat. Ez 10 év múlva már csak amolyan régi kuriózum lesz a számára, meg lehet mutatni neki hogy régen még így működött de ma már senki nem használja csak a műgyűjtők. Ugyanígy ma már senki nem vasal parázzsal működtetett vasalóval, senem mos a patakban kézzel. Egyszóval nem hiszem hogy különböző adathordozó és lejátszó technológiák különösebb értéket képviselnek és bármiben is hozzájárul a gyerek értékítéletéhez az hogy régen mennyivel körülményesebb volt megszerezni, lemásolni egy zenét mint manapság. Ugyanis régen minden nehezebb és körülményesebb volt mint manapság, tehát ennyi erővel az élet bármely területére rá lehetne ugyanezt húzni ha nem tévedek.