Szívesen használom e blog felületét arra, hogy valami rejtett összefüggést, netán elvont párhuzamot fejtsek ki vagy egyszerűen a gondolkodás egy újabb színárnyalatát mutassam meg. Van azonban az az eset, amikor még a két ellenpólus, a fekete meg a fehér sem érhető tetten, mert egyszerűen az alább…

Íme, egy hozzászóló, akinek sikerült, ami sajnos oly keveseknek, vagy legalábbis nem elegeknek. Megnyilvánulása tartalmában-stílusában alkalmas arra, hogy kulturált vitát, eszmecserét lehessen folytatni. Tamás nevű hozzászólónk olyat tud, amit egyre többeknek kellene megtanulni.

Az egyenletben egyenlőség van. A közvetítői munkában kevésbé. Pontosabban azért nem jöhet létre egyenlőség, mert a kötetlen munkaidő nem mindig párosul megfelelő személlyel, és a legfontosabbnak számító vevőorientáltsággal. A képzeletbeli egyenlőtlenségjelet pedig most sem én fogom kitenni.

Ha valaki hallott a SZEM mozgalomról, tudhatja, a szomszédnál jobb bűnmegelőző nincsen. Kivéve persze akkor, ha nincs mit megelőzni. Amikor igaza lenne, ha lehetne. De amikor valaki először jár az adott környéken, és tényleg kifolyt ivóvizet ráz ki egy nejlonzacskóból, ott a látszat erősen csal.

"ennyi és kész", ha a dalszöveget idézem. Helyette viszont arról számolhatok be, megvették a rádiót. Tudják, azt a "botrányosat", amelyiknek nem volt visszakötve a fülhallgató-csatlakozója. De nem is volt rá szükség! És hogy miért? A válasz nem engem és nem is a "támadót", hanem talán valami egészen…