Remek kampányfilmecskébe botlottam a neten, bár olyannyira nem botlás volt, hogy a plakátját megláttam a metróban, és így rákerestem. Fontos alapdologra hívja fel a figyelmet, persze amiért ez a poszt foglalkozik vele, annak csak nyomokban van köze az elektromossághoz.

Az a huszonvalahány másodperc (plakáton egy kép, itt pedig a konnektoros mp4-re tessék kattintani) arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a mobiltelefon töltőjét használat után húzzuk ki a konnektorból. Meg úgy egyáltalán, amit nem használunk, azt is. Ez nagyjából kétféle reakciót vált ki a közönségből, az egyik tábornak természetes, a másik pedig azt kérdezi magában:

„- Minek?
- Úgy gondolom a házban…
- Nem jól gondolod!”

Bár a Bűnvadászok ominózus jelenete a „pingvinre” (aki nem látta, azok kedvéért: az inasra) és a vendégek kalapjaira vonatkozott, bizony nem jól gondolja az, aki szerint ezek a pár W-os holmik teljesen ártatlan dolgok. Egyrészt a rezsicsökkentést az teszi hatékonnyá, ha mi is tudatosak vagyunk, másfelől le kell írni: veszélyforrás.

Paradox módon az ismerősi körömben az áramtól félnek a legtöbben, mégis mintha a külső-belső elektromos hálózatra figyelnének legkevesebben az emberek. Mert a csöpögő WC-vel senki nem akarja a szomszédját elárasztani, a gázszivárgást érzi, de arra, hogy kijár-e a konnektor a falból, netán a legvékonyabb vezetékű hosszabbítóba sikerül bedugni a mosógépet, nos, talán arra figyelnek a legkevesebben. Sőt, a köztudatban az sem terjedt el, hogy a földelés mikor kell és mire való, viszont erre nem indítottak kampányt, a „nép” pedig megtanulta, hogy egyik dugó ilyen, a másik olyan, és majdnem tökmindegy… Van, amikor szinte igen, van, amikor nem, de az legyen egy másik poszt és egy barkácsblog vagy szereléssel foglalkozó oldal témája.

Ahogy egy korábbi bejegyzésemben írtam, többféleképpen fogadtatik az ezermester-típusú ember otthonában és vendégségben. Sőt olyannyira többféleképpen, hogy egyazon személy egyszer így, másszor úgy reagál. Van, akit egyenesen zavar, „évek óta úgy van”, „jól van az”, netán „MAJD valamikor megcsinálom”, (ez itt hónapokat, ritkábban éveket jelent, nem pár napot!) aztán van, aki nem ért hozzá, de elfogad segítséget, a harmadik kifejezetten értékeli ezt, a negyedik csoport pedig megcsinálja maga. Ami üdvös, és nem minősül a segítő szándékú fél mellőzésének, de valljuk be, a negyedik tábor a legritkább, így az esetek többségében valahogy viszonyulni illik a „szerelgetős emberekhez”, akinek ugyanis ilyen a hobbija, annak a tanult felelősségtudaton túl a személyisége kis szelete is ez.

Innen üzenem tehát mindazoknak, akiknél valaha megfordultam, és a lakásból távozás előtt kihúztam a hajszárítójukat, laptopjukat, netán a falból kijáró konnektort akartam visszahelyezni: az élet-és vagyonbiztonság elsődleges, az áramtól pedig, mint ismeretlentől, nem félni kell, hanem célszerű legalább minimálisan ismerni a működését.

Erről egy kampány sem beszél, a fizikaóra elektromosságtan része pedig nem készít fel a való életre. Utóbbiban ugyanis ott van a lakótelepi fürdőszoba, ahol megolvad a falban vagy a konnektornál a vezeték, ott van a falból kijáró kapcsoló vagy konnektor, ott van a több évtizedes vezetékhálózat, amire nap mint nap bízzuk háztartási nagygépeinket, közvetve pedig a saját biztonságunkat. Ja, és legtöbben a legegyszerűbb digitális multimétert sem tanulták meg használni, ennek elsajátítására mondjuk például technika vagy életvitelóra tökéletes lenne a középiskolában. (A hit-és erkölcstanba pedig csempésznék pszichológiát, de ez megint más téma.)

Természetesen nem arról van szó, hogy mindenki önhatalmúlag álljon neki otthon kábeleket cserélni, de egy biztos: a használat utáni áramtalanítás nem valami kampányfogás, és arról sincsen szó, hogy a tulajdonos maga ne tudná ezt megtenni, és azért húzná ki helyette a csatlakozót valaki más.

Egyszer, sajnos csak egyszer elég megszokásból cselekedni („minek húzzam ki azt a laptopot, évek óta úgy szoktuk hagyni” - tavaly megtörtént eset), és – reméljük csak túlzás emlegetni - talán este már nem lesz hova hazamenni.

Ezt a posztot képzett villanyszerelő barátom gondolatával zárom: ne a villanyszerelésen akarjunk spórolni. Rövidtávon megéri, hosszabb távon az életünkbe kerülhet. Nos, ezt – hiába tudok ezt-azt magam is megjavítani – szintén belátom és a közelmúltban akadt egy-két olyan villamossági feladat, amire azt mondtam, hogy na, azokat már szakemberre bízom. És ha már egyetlen gép villásdugóján sem áll „használat után kihúzni” felirat, a minimum, hogy egy félperces kisvideó figyelmezteti az ország népét a legalapvetőbb apróságra, amiről nem tudjuk, mentett-e életet, vagy előzött-e meg lakástüzet, de talán pont ez a jó, hogy sohasem fogjuk megtudni…