Világok harca képes zajlani egy kommentfolyamon. Az egészen sötét, tárgyiasító, sovinisztától kezdve a sokszínű, lehető legtöbb tényezőt figyelembe vevőn át tényleg minden képes előfordulni egy párkapcsolati blogon. És hogy nem csak a számítógépeknél létezett fekete-fehér meg színes monitor, az utóbbi színskálát felvillantva álljon itt egy komment, amelyet tulajdonosa szíves hozzájárulásával teszek most közzé.

"És ne felejtsük el, a vidéki élet, talán néhány nagyváros kivételével, eléggé más világ. (Félreértés ne essék, nem szólom le a vidékieket.) A másságot úgy értettem, hogy nagyjából mindenki ismer mindenkit, a közösség összetart. Ha valaki kicsit béndzsóbb, nem szólják le, inkább dicsérettel próbálják bátorítani. Ott tuti nem azt hallja, hogy emelj szintet, menj gyúrni, vegyél jó kocsit és lesz nőd dögivel, hanem azt, hogy "nézd a szomszéd Pisti ronda is, alkesz is, azt neki is jutott nő, te meg milyen dolgos ember vagy, legyél csak szorgalmas és téged is megtalál egy rendes lány". Pest a vidéki élethez képest egy ridegtartás. Nem véletlen, hogy az ott nevelkedett emberek nagy része nem is érti, hogy képesek mások a pesti életet élni, ülni a dugókban reggel, este, hajtani a gyereket, hogy tanuljon, mert csak úgy lesz belőle "valaki". Vidéken nem az a valaki, aki állandóan cserélgeti a nőjeit, meg az autóit, 2-3 évente új munkahelyre megy, hanem az, akinek szép családja van, gyerekei. Az insta, meg a tinder nem képezi a mindennapi élet részét és nem akarnak azonnal eret vágni magukon, ha 2 óra hosszat szaraxik a UPC szolgáltatás.”

A reakció egy, a leírás alapján kistelepülésen élő, szabadságát Budapesten eltölteni kívánó, ismerkedni vágyó, introvertált típusú hosszú hajú huszonéves srác levelére érkezett, aki  - tisztelet a kevés kivételnek – a lehető legrosszabb közeghez fordult tanácsért azon a blogon.

A fent idézett sorokban viszont benne van mindaz, amit én pesti születésűként ugyanúgy szeretnék. Ridegtartás nő-meg autó- meg tárgycserélgetés helyett értelmes élet és értékrend, a törekvőknek, próbálkozóknak bátorítás, és ahol a férfiak nem szintelméletben, hanem a nagyon-nagyon sokszínű való életben gondolkodnak. Ahol nem az kommentre adott első válasz, hogy az illető „jobbnak állítja be a vidéki életet, mint ami” és nem hiszi, hogy egy kétezer fős településen nincsen egynél több értelmes ember.

Mert a másik oldal így él, a nőkről pedig olyan tárgyiasító-alacsonyító formátumban nyilatkozik meg, hogy kontrasztba sem tudom állítani, mert még sűrű elnézéskérő kommentár mellett is olvasót sértő idézni azokat a sorokat. Ők az unokájukat egy szelet csokiért halálba futtató angol nagymama férfi változatai, és mi, akik merészeljük ezt az egész szintesdit, divatosdit, megfelelősdit a magunk stabil értékrendje alapján gondolni, fejcsóválva nézzük, és nem értjük, hogy lehet így élni. És nem rosszindulatúnak vagy irigynek, hanem nemes egyszerűséggel kreténnek nevezzük az ilyen felfogással rendelkezőket, akikből sajnos, mint ahogyan az megmutatkozott, jutott egy a baráti-haveri körömbe is... Tesszük mindezt a magunk érdekében, mert ha nem, akkor a fenti hozzászólás mentén gondolkodók is kevesebben lesznek. Szóval több ilyen megnyilatkozás kéne, hogy a szellemi fényerőszabályzó gombját legyen, aki kiékelje, és a fényerőt ne lehessen csak úgy, olyan könnyen letekerni…