„Olyan funkció jön a Messengerbe, amelyről eddig csak álmodott” – ezzel a címmel kezdődik az egyik „tech-hír”, amiről rögtön a tegnap idézett sorok jutottak eszembe. Hiszen akkor még chat sem létezett, nemhogy eltüntethető szavak, és módosítható üzenetek.

Az önmegsemmisítő üzenetek kérdése régóta foglalkoztatja a Facebook felhasználóit, de a közösségi oldal üzemeltetői legalább ugyanilyen régóta ellenállnak a felvetésnek. Egy ideje azonban fokozódik a nyomás: az alapvetően önmegsemmisítő videókkal operáló Snapchatre egyre többen szoknak rá. Ráadásul az üzenetküldés terén a Facebook Messenger  közvetlen konkurensének tekinthető Viberen már arra is van lehetőség, hogy később bármikor utánanyúljunk egy már elküldött üzenetnek.

http://hvg.hu/tudomany/20160510_facebook_messenger_onmegsemmisito_uzenet_kuldese

Az eltűnő üzenetek lehetőségét a magam részéről kettősen fogadom, hiszen egyrészt kényelmes és praktikus, hogy a múlt hétre megbeszélt találkozót szervező sorokkal nem fogok találkozni az üzeneteim között, amikor azok már idejét múltak, nem aktuálisak. Jó akkor is, ha csak megmutatok valamit, mondjuk egy vicces falfirkát, az ezt dokumentáló mobilos fotót sem biztos, hogy el szeretném tenni. Mert nem szükséges.

Viszont így, az eltűnő szavak világában gátlástalanul bármit a másik fejéhez lehet vágni, és később is nyugodtan lehet arra hivatkozni, hogy meg sem történt, hisz az a tartalom egy óra múltán már nem lesz elérhető. Ugyanígy lehet majd büntetlenül szervezgetni a titkos légyottokat azoknak, akik úgy gondolják, hogy az ő életük csak így működhet. A megmásítható szavak pedig? Eltüntethetek, módosíthatok esetleges későbbi bizonyítékokat, netán átírom, amit tegnapindulatból írtam? Képzeljék el, mi lenne, ha a nagy internetes portálok csak úgy találomra kiválasztva átirkálnák mondjuk a tegnapelőtti híreket? Vagy belepiszkálnék egy nyolc évvel ezelőtti bejegyzésembe, hogy lám, ugyanúgy tudtam írni, mint most. (Mondjuk ez fordítva sülne el, mert jó esetben az ember gyakorlottabb, kiforrottabb az ennyivel korábbi önmagához képest.)

„Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.” (Wass Albert: Kimondott szavak)

És most, 2016-ban megérkeztünk az eltűnő és megmásítható üzenetek világába. Amikor már tényleg nem lehet összeszedegetni, mondván tegnap nem mondtam semmi „olyat”, és most már a virtuális térben is bárki játszhat a szavakkal, nem csupán élőbeszédben.

Wass Albert sorai pontosan kimondják, hogy igenis van a szavaknak súlya. Még akkor is, hogyha valaki azt állítja be a csevegőjén, hogy az érintett üzenetek 1, vagy 15 perc, netán 1 óra, 4 óra vagy 1 nap múlva tűnjenek el. Csak a technika újul tovább, saját magunk (kommunikációs) fejlesztése továbbra is a mi feladatunk marad…